M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1945-1945
Harmadik rész
DR. HELLER FARKAS 1945/46. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓ BESZÉDE Tekintetes Műegyetemi Tanács! Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemünk, amidőn az 1946/47. tanévét ma ünnepi közgyűléssel nyitja meg, visszatér az egyetemek régi hagyományához, melynek fenntartását a múlt évben épületeink akkori állapota megakadályozta. Ma is csak egy tanterem szerény környezetében tarthatjuk meg ünnepélyünket és fogadhatjuk igen tisztelt kedves vendégeinket, mert dísztermünk még most is romokban hever. Nehéz napokat élt át az ország és vele együtt a Műegyetem is, mely ez alatt súlyos károkat szenvedett 1944. novemberében a kormány arra a szerencsétlen lépésre határozta el magát, hogy a Műegyetem felső évfolyamait tanulmányaik folytatására kitelepíti Németországba. Hiába tiltakozott ez ellen a Műegyetem tanári kara. Hiába utalt 1944. december 6.-án tartott ülésén arra, hogy „az ide- ; gén helyen, idegen környezetben tartandó gyorsított tanfolyamok, nélkülözhetetlen laboratóriumok, klinikák, könyvtárak, gyűjtemények és intézetek híján“ nem alkalmasak arra, hogy a hallgatóságnak megfelelő kiképzést nyújtsanak. Hiába jelentette ki tanári karunk az akkori közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztésében, hogy a magyar tudományos élet folyamatosságáért az üldöztetés minden veszélyét is“ hajlandó magára vállalni, „hogy az esetleges elnyomatás sötét időszakában, száz veszély közepette is magyar földön éleszthessük az új magyar jövendő tüzeit és magyar szellemben nevelhessük magyar földön rekedt véreinket“. Tiltakozásunknak nem volt eredménye. A kitelepítő vonatok elindultak és elvitték hallgatóságunknak egy részét. Súlyos napok következtek azután, melyek alatt Doby prorektor úr vállaira hárult a Műegyetem gondozásának nehéz feladata, aki ebben az időben valóban emberfeletti munkát végzett. Március közepetájt, midőn a Budán lakó tanárok ismét sűrűbben keresték fel működésük színterét — a Pesten lakók akkor még akadályozva voltak ebben —, a Műegyetem helyzete még egész vigasztalannak látszott. Központi épületünk, melynek északi részén a tetőzet a második emelet egyik termébe zuhant, déli részében egy \
