M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
230 4. DR. KAMENSZKY ÁRPÁDNAK, SOPRON SZ. KIR. THJ. VAROS POLGÁRMESTERÉNEK BESZÉDE. Méltóságon Rektor Ür, Nagyméltóságú Miniszter Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A XX. század két nagy gondolkodója Spengler Oswald és Proháiszka Ottokár, bár teljesen más, sokszor egészen szembenálló síkon mozognak, egy ponton találkoznak. Mindegyikük a lélek értékelését hirdeti. Spengler írja, hogy minden művészet addig él, amíg az abból kisugárzó lélek más olyan lólekre talál, amely megérti és magába fejszívja. Beethoven Eroicaja addig marad a zene- irodalom halhatatlan értékű és becsű műve, amíg nemcsak fül létezik, amely fizikailag felfogja a. hangjait, hanem lélek, amely megérti és megérzi az alakító művész lelkének a sugározását. Amikor az utolsó ilyen léleknek szállást adó emberi szervezet elpusztul, ugyanakkor hangzott el utólszor az Eroica. Ezután ráírhatjuk ugyan az új papírosztekercsre a kottákat, véshetik azokat kőbe, érebes vagy égethetik ninived agyagtáblákra, ha a lélek meghalt, a mű is meghalt és múzemi tárggyá lett, amelyet kíváncsi emberek nézegetnek anélkül, hogy megérthetnék a lelket, amely valamikor a művész művéből és. művészetéből szólt. Rubens ésVan Dyck képeinél sem a vászon és az arra rákent színek a fontosak, hanem a lélek, amely az anyagról szól. Prohászka Ottokár írja, hogy az ember farag követ, márványt, olvaszt ércet, de ki gondbl akkor az eszközre és anyagra, amikor a művet nézi és annak minden szépsége, varázsa megfogja a lelkét. Kétségkívül anyag is fontos, amennyiben az hordozzál az alakító művész gondolatát. Amint a művészetben meg-
