M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
attól a magyar tudomány és a magyar műszaki élet még sokat várhat. Felkérem Záborszky János doktorjelölt urat,, ismertesse doktori értekezésének rövid kivonatát. 3. A DOKTORJELÖLT DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK RÖVID ISMERTETÉSE. Doktori értekezésemben váltakozó áramerősség legnagyobb pontosságú mérésének kérdésével foglalkoztam, és erre vonatkozóan olyan új módszert dolgoztam ki, amely az eddig szokásosaknál pontosabb és érzékenyebb, annak ellenére, hogy azoknál egyszerűbb és olcsóbb eszközöket alkalmaz. Az áramerősség igen nagy pontosságú mérésére főképpen a legpontosabb műszerek hitelesítése céljából van szükség. Az a hibahatár, amit a legjobb mutatós műszerek kedvező körülmények között — tehát a végkitérés közelében — a külső hatások (erőterek, stb.) teljes kiküszöbölése mellett — elérnek, egyen- és váltóáramú műszerekre egyaránt kb. OT %. Nyilvánvaló, hogy ha ezeket a műszereket hitelesíteni akarjuk, akkor a hitelesítő mérés hibájának lehetőleg egy nagyságrenddel kisebbnek kell lennie, vagyis nagyságrendben 001 % pontosságra van szükség. Ilyen körülmények között azonban már igen lényeges különbség van az egyen- és váltakozó áramú mérés lehetőségei között. Egyenáram esetében az említett pontosságot nehézség nélkül el lehet érni a Weston-féle normálelem elektromotoros erejével való összehasonlításon alapuló ú. n. kiegyenlítéssel. Ez egyik legpontosabb villamos mérési eljárásunk, pontossága, ha megfelelő módon végzik, az 1—2 század %-ot is eléri. Váltakozó áram erősségének a mérésére nincs az egyenáramú kiegyenlítéssel egészen egyenértékű eljárás. Ha ugyanis váltakozó áramot nagy pontossággal akarunk megmérni, akkor kompenzátorral megmért egyenárammal hasonlítjuk össze. Az egyenáramú kompenzációs mérés hibájához
