M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
136 a. rohamcsapat. Világszerte híres magyar mérnökeink nyomába lépjenek a gazdaságtudományok művelői. Tudásuk fáklyájával világítsák be az ország gazdasági fellendülésének útját, az ország határain túl pedig igyekezzenek, a magyar elme tudásával, világfeladatokat megoldani és ennek gyakorlati mcg- ralóRításánál a magyar intelligencia technikai és gazdasági szakembereinek szervező és vezető munkaalkalmat biztosítani. A magyar ne csak téglahordó legyen a világgazdaság újjáépítésénél! A magyar gazdasági szakember sajátmagának és egyben nemzetgazdaságunknak tekintélyt és önálló pozíciót csak úgy tud kiharcolni, ha bebizonyítja, hogy semmi más nemzetnél nem kisebb értékű. A lélekszámra és területre kicsiny Svájc példája lebegjen előttünk! További kétrdés azonban, hogy erre a feladatra azzal a halálos komolysággaal készülünk-e, ahogyan ezt Széchenyi István és József nádor szelleme megköveteli 1 Kétségem nincs aziránt, hogy Egyetemünk minden tanára tudatában van elhivatottságának. Ha a magyar közvélemény nem is kíséri azzal a figyelemmel a nemzet életére sorsdöntő munkánkat, ahogyan ez megérdemelné, mint kutatók és mint nevelők nap-nap után igyekezünk József nádor örökségének felelősségtudatával a jövőt formálni. De ez a felelősségérzet kötelez bennünket arra, hogy őszintén megmondjuk, mivel tartozik a nemzet, nem a mi szerény személyünknek, Egyetemünknek, de saját magának, amikor rendelkezésünkre bocsátja, vagy megtagadja azt a segítséget, amely nélkül laboratóriumainkban, íróasztalunknál lehetünk tudományszakunknak kisebb vagy nagyobb sikerű munkásai, de képtelenek vagyunk azt a mérnök, mező- és közgazda, állatorvos, bányász, erdészgenerációt felnevelni, amely hivatott lesz a magyar nemzetgazdaság pozícióját az új világrendben biztosítani. Ha megfelelő kísérleti telepek, tanszéki segédszemélyzet híján nem tudunk, akár a háború, akár a béke technikai és gazdasági problémáival más nemzetek kutatóival lépést tartani, ha épületek és taneszközök híján nem tudunk a magyar ifjúságnak a világversenyben elsőrendű kiképzést adni, hazánkat még a, csatavesztésnél is súlyosabb katasztrófa érheti: a békét fogjuk elveszteni! Egy születendő új világ küszöbén Alma Materünk kötelékébe tartozó minden tanár és tanítvány, de alapítóink: Széchenyi és József nádor szelleme is Zrínyi jajkiáltásával for-
