M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Harmadik rész - Az 1942/43. tanév megnyitása
473 az idők folyamán különvált erdészetre, hanem ezek rokon területeire, a műszaki alkotások és tudományok számos ágára is. Rendkívül hálás, de igen nagy s vaskos kötetnyi feladat lenne ezt részleteiben is szakszerűen feldolgozni: ezért nekem nem lehet itt se módom, se célom, hogy minderre kiterjeszkedjek. Az úttörő kezdeményezések igazolására csupán arra szorítkozom, mit tett a magyar bányászat és a selmeci iskola szűkebb szakom, a bányaméréstan és földméréstan terén. Ez annyival is inkább indokoltnak látszik, mert a magyar geodézia történetét i, tárgyaló tanulmányok ezekről nem igen vettek tudomást, pedig minden okunk megvan arra, hogy jogos önérzettel hivatkozhassunk reájuk külföldi viszonylatokban is. A bányamérés legrégibb korszakában főként két tevékenységből állott: a bányahatár meghatározásából az egymás területébe behatoló szomszédok között, továbbá a tárók és alagutak kitűzéséből. Szabatos bányatérkép hosszú-hosszú évszázadokon keresztül nem volt, pedig mérnöki tervezéseket, a munkahelyek megfelelő elosztását, az anyagok és termelvények elhelyezését és szállítását, egyszóval üzemterveket enélkül ma elképzelni sem tudunk. Korszakos jelentőségű hatalmas műszaki fejlődésnek számít tehát a XVI. században a bányatérképeknek a megjelenése. A bányatérképek első feltűnésével immár tekintélyes irodalom20) foglalkozik, s a német szakirodalom a bányatérképek feltalálójának Hans Trapp bányamestert tartja.21) Csak nem régiben sikerült azonban a Reichswirtschaftsministerium hivatalos kiadásában megjelenő egyik folyóiratban kimutatni, hogy Trapp maga nem volt a föltaláló, hanem a bányatérképezés módszereit itt, Magyarországon, Besztercebányán sajátította el 1565 táján, s hogy a bányatérképezés bölcsőjét Felvidékünkön kell keresnünk.22) Itt honosodott meg annyira, hogy 1565-ben már egy négytagú felvidéki bányászokból álló bizottság ajánlja II. Miksa királynak: rendelje el a bányatérkép kötelező használatát Besztercebányán is, ami II. Miksa 1565. március 16-i leira M) A fontosabbakat a 22. lábjegyzet alatti tanulmány felemlíti. 21) Kolb: Der älteste schlesische Grubenriss. Zeitschrift für Berg-, Hütten- n. Salinenwesen im Deutschen Reich. 1937. év, 579. és köv. old. a) Dt. Ing. A. Tárczy—Hornoch: Zur Geschichte des Grubenrisswesens. Zeitschrift für Berg-, Hütten- u. Salinenwesen im Deutschen Reich. 1941. év, 188. és köv. old.
