M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Harmadik rész - Az 1942/43. tanév megnyitása
468 Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Napjainkban nagyon divatba jött az őskutatás kapcsán a levéltárak és könyvtárak bujása, a történelem fokozott megbecsülése. Nem leszek ezért korszerűtlen, ha székfoglalómban a magyar bányászat múltja felé fordulok, s néhány kérdést itt kiragadok belőle. Önkéntelenül adódik az első kérdés,, értett-e a honfoglaló magyarság a bányászathoz, vagy nem, illetve hogy hol sajátította el e munkakört. A régebbi szakirodalom szinte egyöntetűen azt vallja, hogy a magyarság a bányászatot csak az újabb korban tanulta el a nyugatról bevándorolt, főképp német bányászoktól. Horváth Géza 1896-ban egyenesen azt írja1), hogy a magyarság sohasem volt bányász nép, s lényegileg hasonlóval kezdi ugyanabban az évben a selmeci bányászati és erdészeti akadémia történetét Pauer is.2) Félreértések elkerülése céljából ki kell jelentenem, hogy nem lenne semmi szegyeinivaló azon, hogy ha ez valóban így állna, hiszen alkotmányunk szervezete is csak így épült ki, mégis egészen sajátos és magyar, viszont tőlünk is tanultak szomszédaink pl. a hadviselés, terén. Azonban nem egy történeti tény másra mutat. Méltassuk figyelemre a honfoglaláskori magyar leleteket. A lószerszámok fémrészei, a sisakok, kardmarkolatok, különösen ezek szép fémberakásai, s az egyéb arany leletek oly fejlett ötvösmunkára vallanak, amelynek eredete kell, hogy a honfoglalásnál jóval régibb időre nyúljon vissza. Nem is igen vitás, hogy honfoglaló őseink kiváló fémművesek voltak.3) De vájjon a szomszéd népektől vették-e az aranyat és ezüstöt, amikor hazájuk nemcsak itt, hanem pl. a Kaukázus északi tövében is nemes fémekben gazdag volt? Az arany és ezüst mindig kívánatos fémnek számított, a múltban talán még inkább, mint napjainkban. Jelenléte akaratlanul is a bányászat kifejlődéséhez vezetett, mint pl. az Óvilágtól fügetlenül Amerikában is. Érdekes egyébként, hogy hol találjuk a bányászat legrégibb nyomait az Óvilágban is: szintén akkoriban aranyban és ezüstben gazdag helyen: a Kaukázus északi lejtőjén. Quiring német *) *) Természettudományi Közlöny, 1896. év, 524. old. 2) A Selmecbányái ni. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia története. 1896. 3) Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. Archaeologies Hungarica. XXI. Budapest, 1937.
