M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
349 lességök; mi pedig azzal, hogy doktorrá avattuk, elismertük, hogy erre a többmunkára felkészültek. Most már azt várjuk, bogy ezt további életükkel napról- napra bebizonyítsák. Szemmel tartunk mindenkit, aki esküjével hozzánk kötötte magát és mert hozzánk tartozónak érezzük, most eltávozásuk pillanatában is fokozni kívánjuk lelki erejét új doktorainknak. Evégből rámutatunk arra a férfiúra, akinek szelleme 1941 szeptembere óta az egész magyarság előtt újra hatalmas fénnyel világít s akinek emlékezetét Egyetemünk holnap ünnepli ebben a teremben. Széchenyi ez. Nagy szerencsénk lehet egész nemzetül, hogy súlyos aggodalmaink között 150 évvel születése után ismét előttünk áll az a férfiú, akinél többet senki a magyarság sorsáért nem aggódott, — akinél többet érettünk senki nem dolgozott, — aki mindig azzal gyötörte magát, hogy nem tett eleget. Pedig milyen rengeteget tett! Önmaguk és a magyarság sorsának minden fordulatában nézzenek Széchenyi leikébe; onnan erőt, sőt új erőt kapnak. Vigyék innen magukkal az ő hangját: „Dolgozni és munkálni kell naponta szünetlen“; csak a munka, „százezreknek egy célra törekvő tette emelheti ki nemzetünket felette alacsony állásából“. S ha valaha csüggednének, figyeljenek Széchenyi Stádiumának jeligéjére: „Megint s megint, szünetlen!“ Tudom, mert fiatal korom óta tapasztalom, hogy ezek a szavak erőt adnak! A lelki erőnél jobbat nem kívánhatok a falaink közül távozóknak. Ebben a meggyőződésben üdvözlöm a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem újonnan felavatott doktorait és bensőségesen kívánom, hogy mindaz, amit az imént ünnepélyesen megfogadtak és a felavató Dékán Urak kötelességükké tettek, az életben teljes valósággá váljék. Isten vezérelje mindnyájokat! IX. 1942 JÜNIUS 11-én. A doktorrá avatás hagyományos szertartásának két nevezetes mozzanata van: az eskütétel és a kézfogás. Könnyen meg- eshetik, hogy ilyen sok ember avatásakor éppen ez a kettő tetszik puszta külsőségnek. A tömegben elmondott eskü mintha elvesztené a személyes erejét s a kézfogás kísérő szavainak egy-
