M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
339 hogy ott minden a legjobb rendben, a legtisztább szándékkal, a legteljesebb eredménnyel menjen végbe. A tudomány szerepe kettős: mint kutatás új megismerésekre törekszik, mint eredmény pedig javítja, emeli, különbbé teszi az életet. Egyéni dolog, hajlamnak, képességnek, körülményeknek a dolga, hogy kinek mi lesz az élete közvetlen feladata. Egy azonban közös lesz mindig s éppen ez az, ami Önöket egymással és velünk örökre összeköti: aki doktor, annak eszményt kell szolgálnia, tudatosan kell munkálkodnia azon, hogy a tudományos kutatás eredményei elterjedjenek, azok alkalmazása a tudás értékét elismertesse a nemzet tagjaival. Minél közelebbről kapcsolatos valamely szaktudomány az anyagi jólét feltételeivel, annál közvetlenebbül bizonyítja azt, hogy az eszmény és a mindennapi élet nem két véglet, hanem összefonódik: az apró-cseprő tennivalókat az eszmény fogja össze1, az eszményt a mindennapi élet igazolja. Arra, hogy miként lehet kis dologban is nagy ügyet szolgálni, vegyék például a mi mostani eljárásunkat: az avatás rendes színhelye, dísztermünk helyett itt, rendes tanácskozásaink helyén gyűltünk össze, hogy ne kelljen Hazánk szénkészletéből feleslegesen elfogyasztanunk aránytalanul nagy tömeget és kíméljük az ország vagyonából Egyetemünk rendelkezésére álló anyagi erőt. Gondolják tovább ezt a gondolatot. Lássák szemük előtt az örök eszményt: a művelt, gazdag, erős magyar nemzetet; ez eszmény fényében végezzék hiven, emelkedett! lélekkel a mindennapi munkát, ha még oly egyszerű vagy még oly terhes lenne is. III. 1941 DECEMBER 11-én. A legutóbbi 24 óra alatt falaink között két olyan esemény folyt le, amely e pillanatban felavatott új doktoraink figyelmét megérdemli. Közvetlenül ez avató ülésünk előtt adtuk át a József Nádor Műegyetem tiszteletbeli doktori oklevelét egy érdemes férfiúnak, az ő kívánsága szerint „csendben, ajtónkat behajtva.“ Ez a férfiú életét a magyar mezőgazdaság ügyének áldozta; szakismereteinek közkinccsé tételével gazdálkodásunkat fejlesztette, a gazdák munkájának, a föld termésének érté22*
