M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
A RECTOR MAGNIFICUS BESZÉDEI A DOKTORRA AVATOTTAKHOZ. I. 1941 OKTÓBER 9-én. A doktorrá avatás lefolyása kis jelentőségű alakiságnak tetszhetik mindazok szemében, akik nem tudják, hogy ez egyszerű szertartás mindegyik részletének történeti háttere és határozott értelme van. Mi azonban, akik az egyetemi életben élünk, tudjuk s Önöknek, akik doktori esküjükkel magukat Egyetemünkhöz kötötték, tudniok kell: itt most nemcsak az történt, hogy jogot nyertek a tudományos képzettség jelének használatára, hanem ennél sokkal több: lekötötték magukat egész ezutáni életükre a tudomány szellemének érvényesítésére. A tudomány szelleme: az igazság szelleme. A tudomány fogalmában nem a tudás, ismeretek birtoklása és mennyisége a lényeg, hanem a tudás gyarapítására, újabb meg újabb ismeretekre, a megismerésre való folytonos törekvés. E törekvés őszinteségében, a megszerzett ismeretnek a továbbhaladás alapjául vevésében jelentkezik kiben-kiben a tudomány szelleme. Jól tudjuk, hogy a doktorok közül nem mindegyik szenteli majd életét az emberi tudás gyarapítására, a szó legmélyebb értelmében értett tudományos kutatásra. Sokan csak az élet gyakorlati feladatait látják maguk előtt. Azonban ezeknek sem kisebb a most vállalt kötelezettsége, mert ez az életnek valamennyi alakjára kiterjed. Az igazság szellemének minden téren érvényesülnie kellene. A doktori eskü arra kötelez, hogy bármi is a közvetlen feladatunk, bármivel szolgáljuk magunk fenntartását, bármiféle alkalmazást vállalunk: mindig, mindenben igazak legyünk, az igazságot keressük és azt tegyük, amit igaznak ismertünk feL 22
