M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
158 hatlan törvényekről pedig azt mondtam, hogy azokból soha jó, rossz pedig folyhat s így a szabadságnak inkább bilincsei, mint alapjai.“ Minden cselekvésében mély vallásossága volt a támasza. A hit erejével szállott harcba minden gondolatáért. Legfőbb célja a magyar lélek mozgósítása volt. Nem volt és nem lesz talán soha nagyobb propagandistája a nemzetnek, mint ő volt. Példát vehet róla minden propaganda. A 20. század zászlójára az akaratot írja. Az akarat az, amely a nemzet életében 11 j és új forrásokat nyit meg. Az akarat, mint jelszó a 20. századnak nem monopóliuma. Az emberi cselekvésnek mindig alaprúgója volt és az is marad. A különbség csak az, hogy a 19. század a fausti egyén, a 20. század a fausti közösség életformája. Mindkettőben az akarat feszíti teljesítményre a lelket és szellemet, az izmokat és idegeket. A közösségi akarat termékeny viszont csak úgy lehet, ha az egyéni akaratot acélozza. A 20. századon óriási a felelősség, és az dönti el sorsát, hogy a két akaratnak józan, az ember sajátos benső értékét szem előtt tartó összehangolását megteremtse. Erre az új közösségre és új népiségre vágyik az élet. Széchenyi ennek a népből magából kisarjadzó akaratnak hatalmas folyammá való kidagasztását propagálja, szíve minden dobbanásával. „Tőlünk függ minden — szól hozzánk —, csak akarjunk.“ Nem látja nehéznek a feladatot, hiszen amire lépten-nyomon ráutal, a magyar még ifjú nép. A népek korát nem a leélt idő tartama szabja meg, hanem a lelki és szellemi felkészültségük, az elhatározás és akarat felfrissülni, megújhodni az idők új szellemében. Széchenyi az ifjú nép fogalommal is a 20. századdal menetel. Ebben van erőnk és jövőnk és ezeréves múltúnk pedig az az erőtartalék, amely szüntelen és örökké új élet felé tör. Korban élünk, amelyben civilizációk súrolják egymást, és világszemléletek vívják kegyetlen közelharcukat. A tektonikus megrázkódtatások és veszélyes repedések közepette érezzük igazán, hogy van történelem. Világáramlatoktól nem mentesíthetjük magunkat. Feltörő új világszellemmel szemben mindig volt bennünk rugalmasság, és mindig tudtuk azt magyar lélekkel átgyúrva az élet termékeny talajává átalakítani. Gróf Széchenyi István a legnagyobb és örök mesterünk, hogy a nemzeti szellem nem lehet kölcsönvett ruha, talaja egyedül a népiélek és a történeti fejlődés, ö nemzeti individualizmust hirdetett, de úgy, hogy azt mindig egybekapcsolta az emberiség és kihangsúlyo-
