M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Második rész
/ DR. MIHAILICH GYŐZŐ MÜEGYETEMI NY, R. TANÁR, A MÉRNÖKI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET IGAZGATÓJÁNAK BESZÁMOLÓ BESZÉDE. A technikai tudományok rohamos fejlődése, az ipar bámulatos teljesítményei nehéz helyzetbe hozták a műegyetemekét, mert a mindinkább szaporodó szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek nagy tömege felvetette azt a kérdést, hogy a műegyetemi oktatás törekedjék-e inkább a gyakorlati igények kielégítésére és a specializálódásra, vagy pedig helyezze-e a fő- súlyt a tudományos, elméleti alapok megszerzésére. A zürichi műegyetem ezzel a kérdéssel az összes volt hallgatóihoz fordult. A németországi műegyetemek rektorai pedig 1928-ban Drezdában tartottak ez ügyben megbeszélést. Mind a zürichi műegyetemet végzett mérnökök nagy többsége, mind a német műegyetemek rektorai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a műegyetemi oktatásban a fősúlyt a természettudományokban és a mérnöki tudományokban való alapos képzésre kell helyezni, míg a specializálódásnak csak korlátolt mértékben van a műegyetemen helye. Ugyanezen a véleményen voltak a budapesti műegyetem bölcs vezetői is, még pedig már 1872-től — az egyetemi rangra való emeléstől kezdve állandóan — és mindenesetre az alapos elméleti felkészültség volt egyik főtényezője azon nagy sikernek, melyet a budapesti műegyetemet végzett mérnökök mindenütt, a külföldön is elértek. Avégből azonban, hogy a műegyetemi oklevél megszerzése után a gyakorlatba kilépő mérnök önálló munkát sikeresen tudjon elvégezni, egyrészt széleskörű gyakorlati ismeretekre van szüksége, másrészt pedig különleges gyakorlati és elméleti tudást kell szereznie, ha bizonyos különleges munkaterületen akar * 2. 3*
