M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
314 viszonyszámnak a felderítése, hogy a kész áru a belefektetett anyag és munka hányadrészét hasznosítja. A hatásfok egyúttal a gazdaságosság fokmérője is. Természetes, hogy ennek nagysága ismét elsősorban az alapos tudás, a helyes szervezés, valamint a képzelő erő együttes szakadatlan munkájának eredője. A mérnököt siker csak akkor jutalmazhatja, ha a különböző, bármily vonatkozású jelenségeket, körülményeket mindig csak az elérendő célra való tekintettel, -— személytől és magánérdektől elvonatkoztatva -— várható kihatásukban mérlegeli. Az így értelmezett személytelen igazság kereséséből ered a mérnöki gondolkodás harmadik jellemzője a tár yyilagosságm való hajlam, amely igen magas erkölcsi és kultúrfokot tételez fel. És ezt a tárgyilagosságot a mérnök szakbeli tevékenységén kívül is szolgálja éppen a magasabb erkölcs érdekében. A mérnök munkája közben a készítette terv keresztülvitelekor állandó ellenőrzés alatt áll. Az elkövetett hiba később szembetűnően jelentkezik és ez készteti a mérnököt arra, hogy tudását folytonosan gyarapítsa, elmélyítse; figyelemmel kísérje a műszaki tudományok haladását, s gondolatait kiterjessze munkakörének köz- és magángazdasági és egyéb vonatkozásaira is, vagyis önmagát állandóan továbbképezze. A mérnöki elgondolásnak, a tervnek a végrehajtás során folytonos ellenőrzés felébreszti a mérnökben a felelősség érzetéi, amely minden tettét vezérli és ezért lelkiismeretességre készteti. Elkövetett esetleges kisebb elnézése, vagy tudásbeli hiánya rendesen kiütközik a kész műből: annak hiányosságait elsősorban, sőt sokszor egyedül ő maga ismeri fel és ezért csak annál lelki- ismeretesebb munkával készül újabb alkotására. A mérnöki tudomány, mint alkalmazott természettudomány a megfigyelésen és a tapasztalatokon épül fel, de tanításainak kérlelhetetlen ellenőrzője a való élet. A mérnök az emberiség szükségleteit akarja minél jobban kielégíteni, gondolkodása legtöbbször a közösség szolgálatában áll. Evvel a szemlélettel természetszerűen együtt jár szociális meglátása és felfogása is. A mérnök a közösség életnívóját akarja létesítményeivel és termelvényeivel emelni, a jelentkező szükségleteket kielégíteni. A tervét végrehajtó emberekben munkatársait látja, akiknek jóléte nemcsak azért fekszik szívén, hogy mint gépeknek munkaerejét fenntartsa, hanem igazságérzete is arra vezérli, hogy részesedjenek a termelés eredményében. Mindig
