M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941

Harmadik rész

297

A gazdasági érdek fogalmával mindig együttjár a gya- korlatiság, hasznosság követelménye is; nem lehet tőle elválasztanunk. Nem is akarjuk. Sem bánya- és kohómérnöki, sem erdőmérnöki tisztében nem lehetne sikeres és értékes munkás senki, aki nem látná a közvetlen feladatokat, nem tudná a kellő ponton ragadni meg a munka végét s nem tudná a szükséglet és az eredmény mérlegelésével hasznosítani a saját erejét. Közös szellemünk egyik vonása tehát az, hogy a József Nádor Műegyetemnek mind a tíz osztálya dolgozni tudó, gyakorlati szakembereket akar nevelni.

De arra is Széchenyi tanított meg elsőül bennünket, hogy igazán gyakorlati csak a gondolkodó ember munkája lehet ; azé, aki érti is, amit csinál, mert látja az okot és a célt; meg tudja fontolni a módszert, válogatni tud lehetőségek között, fel tud ismerni új szükségleteket; javítani tud az eljárásán, ha kell és látja azokat a szálakat is, amelyek őt és az ő munkáját a dolgozó, előre néző, mindig több és jobb munkára kész emberekhez és azok munkájához kapcsolják. Ebből derül ki az elméleti képzés mérhetetlen jelentősége; ez az értelme annak, hogy ez a gyakorlati célzatú oktatás egyetemen folyjék: a tudomány művelésének, vagyis az állandó kutatásnak, szellemi haladásnak a műhelyében. Jól esik e gondolattal meghajolnunk bánya , kohó- és erdőmérnöki Karunk múltja és mostani tudós tanárai előtt. Nehézségek között is, lelkök erejénél fogva megszemélyesítik közös szellemünknek azt a vonását is, hogy csak mélyen tudományos irton lehet az ifjúságot a gyakorlatra jól előkészíteni.

Azonban az eddigiekben benne van a hangoztatott közös szellemnek még egy harmadik vonása is: amit végzünk, és amire itt az ifjúság készül, az közszolgálat, a nemzet jövőjének szolgálása. A közszolgálat erkölcsi jellemű, azaz gyakorla- tlság és tudományosság abban a szándékban olvad egybe, hogy szolgálatunk valóban a köz javát fokozza. Ez a szándék a munkára való benső készségben jelentkezik; ennek az ereje mutatja erkölcsi értékünket. Hiában tudós valaki, ha tudományát életté változtatni nem tudja; hiában van gyakorlati érzéke valakinek, ka nem szilárd az alapja felkészültségének; s nem is csak hiában való, hanem kártékony az az ember, aki tudását nem erkölcsösen használja, azaz nem igyekszik azt mások, az egész nemzet javára értékesíteni.