M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
290 én határozottan ki is mondom. Ha tudjuk, egykor, önálló életük idején a maguk területén mennyire elöl jártak műszaki, bánya-, erdő- és kohómérnöki, állatorvosi osztályaink, fájdalommal és komolyan ki kell fejeznünk emésztő nyugtalanságunkat a fenyegető helyzet miatt. Azt mindnyájan tudjuk, hogy kormányzatunk jóakaratán semmi sem múlik, de a késedelem itt igazán veszedelem. A jó munkáért való felelősség azonban nemcsak a tanárokon és az állam pénztárán van, hanem az ifjúságon is. Minden hiábavaló lenne, ha az ifjúság nem fejti ki teljes erejét; sok hiányunk ellenére is jó lehet az eredmény, ha fiatalságunk mindazt megteszi, amit — sokat! — tőle tanárai és szabályaink kívánnak s viszonyaink lehetővé tesznek. Mindenkinek akarnia, iparkodnia kell, hogy művelt szakemberré fejlődjék, majd általa is gyarapodjék a tanult emberek becsülete, csökkenjenek az országos bajok, erősödjünk és életünk körülményei javuljanak. Nem tartom szükségesnek, hogy külön hosszasabban szóljak az egyetem ifjú polgáraihoz. Voltaképpen egész beszédem hozzájuk szólott; ők állottak előttem, amíg beszéltem. Aki hallgatta, megérthette: nemzeti tudatosság, a nemzet sorsáért felelősség, ez a jelszavunk nekünk, ezt óhajtjuk nekik is lelkűkbe iktatni. Nagy aggodalommal nézünk előre, mert az idő zord ; szorongva gondolunk a harctéren küzdő fiainkra. Mégis bizalommal várjuk a szörnyű küzdelmek végét: tisztultabb, nyu- godtabb, biztosabb jövendőt remélünk, mint amilyen időben a mi életünk nagyobbik része eltelt. Az ifjúságnak tudnia kell, hogy a jobbat nem magunk nak reméljük, hanem nekik, fiainknak, leányainknak. A jövő nem a kifelé menőké, hanem a most érkezőké! A jövőért azonban dolgoznunk kell: nekünk is, nekik is, kinek-kinek a maga módján. És bizonyos, hogy szenvednünk is kell érte, ez is kinek-kinek a maga módján jut ki.
