M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
Székfoglaló beszéd: Tekintetes Műegyetemi Tanács! Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Egyetemi Polgárok! A rektori székből, mint a József Nádor Műegyetemnek immár hivatalos szószólója, első szavammal mindnyájunk nevében mélyen érzett köszönetét mondok múlt évi rektorunknak, dr. Vend1 Aladár műegyetemi tanár Úrnak rektori tevékenységéért. Imént elhangzott beszámolójából nem tűnt ki munkájának tömege: csak arról szólt, ami történt, arról nem, amit maga végzett. Nem mutatta meg a hordozott lelki terhet és nem tárta fel a minden lépését jellemző gondosságot. Mi azonban tudjuk, hogy minden percét az egyetem gondja foglalta el; lelkiismeretének érzékeny mérlegére tette minden kötelességét és Egyetemünk javának gyarapítására minden lehetőséget felhasznált. A rektori szék tekintélye általa is növekedett. Érdemeit nemcsak évkönyveinkben, szívünkben is megőrizzük. E reám nézve ünnepélyes pillanatban az Egyetem két alkotójára, a tanári testületre és az ifjúságra gondolok. Két erős érzés kívánja, hogy szóval kifejezzem. Egyik az a meleg óhajtásom: vajha mindvégig élvezhetném tanártársaim összessége részéről azt a bizalmat, amellyel a rektorválasztók kitüntettek. Csak ez a bizalom teremthet bennem megnyugvást. E bizalom nélkül nem éreznék elég erőt a mindennapi tennivalók végzésére sem, ebben az aggodalommal teljes időben, még talán nem is sejthető gondokat tartogató esztendőben. Másik érzésem most is, mint bosszú tanítói pályámon szünetlenül: együttérzés az ifjúsággal. Ha ez hiányoznék belőlem, ha nem élne bennem
