M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941

Második rész

2(i Hogy egy-egy tanár milyen területre kiterjedően képes a feladatnak megfelelni, az természetesen a tanár egyéniségétől és az egyes tárgykörök terjedelmétől, valamint a technika illető ágában jelentkező haladás ütemétől függ. Minden laikus tudja, hogy egyes területeken pl. a közlekedéstechnika területén e szá­zadban hihetetlen fejlődés mutatkozott, más területeken viszont stagnálás következett be. A tanárnak holtáig kell tanulnia, hogy a reá bízott tudo­mányágban azsúr legyen. Ebben a tekintetben a magyar taná­rok kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a külföldiek, mert hiszen nagyobb területre kiterjedő tárgykört kell ellátniok. Furcsának látszik, de valóban úgy van, hogy ez a kedve­zőtlen körülmény mozdította elő azt az átalakulást, amelyről a Dékán Úr Öméltósága is megemlékezett, mondván, hogy a mű­egyetemi gépészmérnök nevelésben e század eleje óta bekövetke­zett változásnak az a lényege, hogy régebben konstruktőröket képeztünk ki, ma üzemvezetőket nevelünk. És hogy ma sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a gazdasági problémákra. A konstruktőri kiképzés a gépek és szerkezetek alakításá­nak és méretezésének részletes ismertetésén épül fel. Ezt csak olyan tanár tudja eredményesen ellátni, aki hasonló gépek és szerkezetek konstruálásánál már vezető, illetve irányító szere­pet játszott. Egészen más a helyzet az üzemmérnöki nevelésnél. A gé­pek és szerkezetek üzemi feltételeinek, valamint az egyes ténye­zőknek az üzemre gyakorolt befolyásának ismertetését széle­sebb területre kiterjedően vállalhatja egy tanár. Könnyebbé teszi a helyzetet, hogy a tanárnak nem is kell az ilyen gépek szerkesztésével behatóan foglalkoznia. A tanár tehát könnyebb helyzetben van. De könnyebb helyzetben van a hallgató is, mert az üzemtechnikai ismeretek elsajátítása könnyebb, az üzemtech­nikai problémák érdekesebbek, mint a konstrukciós problémák, amelyek részletekre terjednek ki. Mivel minálunk egy tanárnak több tárgykör ellátását kel­lett és kell ma is vállalnia, a tanár kénytelen volt mindinkább elhagyni a konstrukció részleteit, és az üzemtechnikai rész ki­domborításával feldolgozni az anyagot. Ezen az úton szinte ma­gától adódott a konstruktőr nevelésről az üzemmérnök neve­lésre való áttérés.

Next

/
Thumbnails
Contents