M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
82 ismert molekulaelmélet formájában. Kvalitative ez a két elmélet alig különbözött egymástól és bizonyos hogy Demokritos és iskolája éppenúgy a tapasztalatból indult ki, mint Avogadro, s ha nem is állottak rendelkezésére a tapasztalati tények oly rendezett formában, mint Avogadro számára, ő is csak indukcióval juthatott el tételéhez. Indukciója mindenesetre intuició jellegével bírt, illetve ekként hat reánk, s ez csak fokozza teljesítményének érdekességét, természettudományi jelentőségét azonban nem, mert hiányzott belőle a szigorú logikai gondolatsor bizonyító, meggyőző ereje és a tapasztalatok nyílt felsorolása, Demokritos ugyanis ezeket mondja: „Megállapodás az, hogy az édes édes, a keserű keserű, a forró forró, a hideg hideg és ugyancsak megállapodás az is, hogy a szín szín. A valóságban azonban csak atomok vannak és az űr. Azaz észleletünk tárgyait valósaknak vesszük és szokásunk róluk így is beszélni, noha igazság szerint nem azok. Csak az atomok és az űr valós.“ Melyek lehettek mármost azok a tapasztalati tények, melyek a görög atomistáknak is rendelkezésükre állottak1? Csak a csillagos égre kellett tekinteniük és máris diszkontinuitást láthattak, de ugyanígy felfedezhették ezt a földi dolgokban is. A testek hőokozta kitágulása, illetőleg összehúzódása, bizonyos anyagok nedvességokozta megduzzadása, az élőlények növekedése és e növekedés korlátozott volta, mind mind emellett szólnak. Ezt bizonyítja különben végső elemzésben az is, hogy nem lehet tetszésszerinti magasságú építményt létesíteni s hogy nem lehet egy szerkezet vagy gép méreteit sem egyszerűen arányosan megnövelni az összetörés veszedelme nélkül. Az előbbit már a babyloni történet is példázza, az utóbbit pedig mérnökeink már Galilei óta tudják. Avogadro idejében azonban, mint említettem, más volt a helyzet. Már a tudományos megállapítások, a kísérleti tények egész láncolata állott rendelkezésre ekkor s ha Black, Lavoisier, Gay-Lussac, Dalton és mások munkásságát nézzük, akkor Avogadro műve már csak ezek betetőzéséül tekinthető. A tudósok hosszú sora osztozik tehát itt is, mint mindig a tudomány előbbrevitelének érdemében és büszkeséggel kell megemlítenünk, hogy ebbe a sorba beletartozik fakultásunk két régi tudós professzora is: Jacquin Miklós és Ruprecht Antal is, akiknek a XVIII. század utolsó harmadában Selmecen kifejtett működését már régebben más helyen volt szerencsém részletesebben méltatni. Miben csúcsosodik ki tehát különösképpen
