M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940

Első rész - Beszédek

64

tői áthatva, jellemben megedzve s a hazaszeretet izzó tűzétől hajtva nyugodtan és a siker reményében építkezhetnek Magyar- ország erős, évszázadok viharait túlélt épületén.

Amit gróf Széchenyi István mondott, a magyar fiatalságnak, ma is és mindig örökérvényű marad: „Hazám reményei! Nem reszket-e bennetek a szív, nem emelkedik-e a mindennapi- ság fölé lelketek, nem hangzik-e bennetek isteni szózat, hogy ti vagytok hivatva egy sarjadék népet megteremteni és egy fejletlen törzsökös nemzetet eszményi magasságra emelni? Egy szebb jövőnek uraivá lenni vagytok hivatva, ha mertek nagyok lenni“.

Mi, a műegyetem tanárai, önökben nemcsak tanítványainkat,hanem a hazai tudományos művelődés fejlesztését célzó tudományos munkánkban munkatársainkat is látjuk. Mi önöknek átadjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, kijelöljük, hogy a különböző tudományszakokban ma főleg milyen kérdések megoldására kell törekednünk. Irányítjuk, támogatjuk önöket minden jóravaló tudományos törekvésükben. Mi mindenünket adjuk önöknek.

Tudományos kutatásainkban az igazságot állapítjuk meg s így önöknek is a törvényszerűségeket, az igazságokat nyújtjuk.

Nincs lélekemelőbb és magasztosabb érzés, mint az igazságok, a törvényszerűségek megismerése és a kutatás az igazság után. A legtisztább és legönzetlenebb öröm forrása az igazság keresése, azaz a tudománnyal való foglalkozás. Ezért fejlődik ki a tudomány művelőjének a lelkében olyan izzó szeretet, olyan lelkesedés a tudomány iránt, amely a tudóst teljesen betölti. Az igazságot megállapító tudós öröme és lelkesedése teljesen önzetlen. A legönzetlenebb, mert a megállapított új igazság nem marad a felfedező kutató tudós kincse, hanem tova terjed nemzedékről nemzedékre és az egész emberi társadalom közös kincsévé lesz s rendesen előbb vagy utóbb anyagi jólétünket is tökéletesebbé alakítja.

Viszont mi elvárjuk, hogy fáradozásunk, oktatásunk önökben valóban jó termőtalajt találjon, hogy a mi elvetett magunk önökben erős gyökereket verjen s terebélyes fává erősödve olyan gyümölcsöt érleljen, amely tudásukat megsokszorozza s evvel egyúttal cselekvő és alkotó képességüket is lényegesen