M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
109 emlékű, kedvelt vándorgyűlései és, hogy még a legnagyobbat és hozzám legközelebb állót említsem, a 100 éves Kir. M. Természettudományi Társulat, mely 13.000 tagjával Magyarország legnagyobb, egyben legrégibb kulturális társulata, melyhez hasonlót a művelt nyugat nagy nemzeteinél sem találunk. (Ennek népszerű tudományos estélyei, szakűlései, folyóiratai és egyéb kiadványai hasonló célokat követnek). A nyári egyetem komoly és alapos tanulmányokon nyugvó felszereléssel, az újabb kor igényeit is méltányoló és felkaroló ismeretekkel törekedik ez évben is hivatásának megfelelni. Megértve a kor intő szavát, szélesebb látókörrel, nagyvonalúan belekapcsolódik abba a nagy és hatalmas akarásba, hogy a jövendő Magyarország, mit ellenségei annakidején halálra ítéltek, életerejét elvágva, lassan sorvasztani akartak, legyen nagyobb, hatalmasabb és boldogabb. A magyar nemzetet megfoszthatták országa kétharmadától, de nem vehették el kultúráját. A szellemi élet ma is virul, fölfelé ívelő pályán halad, az élniakarás biztató jeleivel, az erősödő ország az újjáépítés korszakában felemelkedik. A magyar kulturfölény nem csak gazdag örökség, amelyből munka nélkül élhetünk holtunk napjáig, hanem e kultúra olyan örökség, amelynek megtartásáért mindennap dolgoznunk és áldoznunk kell. Ebben az elgyötört országban egy hatalom állhatja meg a helyét: a tudással felfegyverkezett magasabb intelligentia, gr. Széchenyi István a kiművelt agyvelők 'tömegének nevezi, mondván: „a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma“. Ezért a mai súlyos helyzetben sem szabad lemondani a magyar kultúra fejlesztéséről, hanem elhivatottságában való törhetetlen hittel, szembe kell szállni a kishitűséggel, kétkedéssel, megalkuvó lemondással és vétkes közönnyel. Minden szellemi, erkölcsi, gazdasági erővel, fáradhatatlan hévvel bele kell feküdni a társadalom szervező munkájába. A válságok korát éljük, az új idők új feladatokat állítanak elénk. A korszak, amelyben élünk, új világ, új élet megformálását kívánja, hogy mindenkor hivatásunk magaslatán álljunk és lépést tartsunk az élet meggyorsult ütemével, mert aki nem tudja az új idők kérdéseire a helyes feleletet megadni, az visz- szaesik, annak pusztulás a sorsa. „Elvész az a nép, amelyik tudomány nélkül való“, mondja a Szentírás.
