M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
72 állomány mértéktelen elszaporításával teszik labilissá az életközösségi egyensúlyt. Az erdőgazda pedig sokszor azzal vét a természet ellen, hogy a gondjaira bízott erdőt a természet útmutatásai ellenére úgy műveli, ápolja és használja, hogy az egyáltalában meg sem közelíti azt az alakot és képet, amit a természet az őserdőben követendő például állít elénk. Az erdőnek ebben az erőszakos és mesterséges átalakításában nagy szerepet játszik egyrészt az emberi természetnek a sablónszerűségre való törekvése, másrészt a spekulatív erdőgazdaságnak az a célja, hogy a talaj erejének maximális kihasználásával minél nagyobb talajjáradékot érjen el. Az ember — sablónszeretetéből és kapzsiságából eredő — átalakító munkájának következménye az, hogy az őserdőszerű, biztos egyensúlyú, vegyeskorú, szabadkoronás, elegyes erdők egykorú, zártkoronás, elegyetlen, vagyis labilis életközösségi egyensúlyban levő és ezért fokozott védelemre szoruló erdőkké alakultak át, amelyekben a termőhelyi tényezők ingadozásai kisebb-nagyobb kilengéseket okozhatnak, sőt az életközösségi egyensúly teljes megbontását is idézhetik elő. E veszélyeket elkerülendő, az erdőgazdának a legfontosabb feladata az erdő életkö^össégi egyensúlyának biztosításával minden erdei kárt és veszélyt megelőzni, kötelessége az előrelátás, a messze jövőbe való pillantás, olyan intézkedések megtétele, olyan föltételeknek a megteremtése, amelyek a hosszú termelési idő alatt az életközösségi egyensúly fenntartása, vagyis a károk és veszélyek elhárítása tekintetében hatásosak. Az elhárító intézkedéseknek a feladata a talaj termőerejét fenntartani és lehetőleg fokozni, az általános és helyi szélsőséges légköri hatásokkal, a káros növényekkel és állatokkal szemben az erdőt az őshonos fafajok folytatólagos tenyésztésével, megfelelő ápolással, erdő- és állományszerkezettel felvértezni. Ezekkel az üzemi intézkedésekkel az erdőgazda nemcsak a gazdasági, hanem a biológiai védekezésnek is eleget tesz, és így biztosítja a normális számban képviselt káros és hasznos állatok között az egyensúlyi állapotot. Az erdőtalaj termőerejét a régebbi időben változatlannak tartották, sajnos, sokan még ma is állandónak tartják, mert az esetleges kedvezőtlen változásokat sokszor egy emberöltőn belül megállapítani nem is lehet. Mivel az erdőtalajt az uralkodó éghajlat és a rajta tenyésző növényzet alakítja át a legutolsó ős-
