M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
70 szerekkel és kémiai anyagokkal megsebezni és ezzel a károsítót irtani. A káros állatoknál, de különösen a rovaroknál az Achil- les-sarkot a fajok szerint az egy csomóban lerakott és szembetűnő peték, a hernyók, a bábok és nemzők adták, a gombáknál pedig a termőtestek és a melléktermésformák spórái, olykor pedig a mycelium, vagyis olyan fejlődési alak, szaporodási és tenyésztési szerv szolgáltatta, amely az erdők fáinak sokszor megközelíthetetlen részein, olykor pedig a fák belsejében, tehát rejtetten fordul elő. Ezt a körülményt figyelembe véve, ki állíthatja nyugodt lelkiismerettel, hogy a végrehajtott irtás után sikerült a károsítót „magállományára“, vagyis arra a számra lecsökkenteni, amelyben rendes viszonyok között az erdőben képviselve van. A tapasztalat az ellenkezőjét, vagyis azt bizonyítja, hogy a faállományokban eszközölt irtással a károsítás nem szűnik meg, hanem folytatódik addig, míg a károsító élelemben, költőhelyben bővelkedik, vagy amíg az állományban fertőzés iránt egyéni hajlamossággal bíró faegyedek fordulnak elő. Hogy ennek ellenére a károsítok ellen ajánlott irtási módokat szakkönyveink mégis és pedig igen sokszor oldalakra ter- jedőleg tárgyalják, az csak azzal magyarázható, hogy a nagy tekintélyű autorok a kitalált és beválónak vált irtási módokat egymástól vették át, anélkül, hogy hatásosságukról meggyőződtek volna. Még a repülőgép igénybevételével, illetőleg a róla leszórt gyomor- és tapadó mérgekkel sem sikerült a faállományokban folyó hernyódúlásoknak minden esetben véget vetni. De még ha ez az irtási mód teljes sikerű is volna, rendkívüli drágasága miatt az erdőgazdaságban nem alkalmazható. A sok csalódás, amely az igen drága, de még majdnem minden esetben eredménytelenül végződött műszaki védekezések nyomán az erdőgazdákat érte és az a kiszámíthatatlan kár, amely a gazdasági védekezési módok elmulasztása folytán közvetlenül az erdőgazdaságot, közvetve pedig a közgazdaságot sújtotta, az erdővédelmet új irányba terelte. Ennek az új iránynak kijelölésére az a megállapítás adott alapot, hogy az erdőt növények és állatok együttéléséből kialakult életközösségnek kell tekinteni, amelyben a fás növények uralkodnak. A fás növények éppen úgy, mint az életközösségben résztvevő összes növények és állatok fajai azonban változnak
