M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
39 Ez összefüggések, analógiák vizsgálatakor azonban egyesek az anyagelvűség, a materialista világszemlélet alapján erős túlzásba estek, kinövések jöttek létre, melyek helyreigazításra szorulnak. Ilyen mindjárt az élet gépelmélete. A mechanikai világszemlélet az élő szervezeteket az ember által szerkesztett gépekkel hasonlítja össze (kiállításokon, vásárokon kuriózumként mutogatott, szenzációs beszélő és mozgó gépemberek, „robotember“ szerkesztése is erre utalhat), az állatot „ösztönös gép“-nek tekinti, élő motornak, „kalorikus kemodinamikai gép“- nek mondja. A francia forradalom alatt az anyagelvűség any- nyira ment, hogy a „l’homme machine“-t, az embergép gondolatát érlelték ki és népszerűsítették; szerintük az ember lélektelen gép volna és Marx a gyári munkást a gép tartozékává alacsonyítja le, a gépet az ember fölé helyezi. A mai modern civilizációnak majdnem túlhajtott munkafelosztása szintén egy-egy géprésznek teszi meg az embert a társadalom mechanizmusban; Trikói szerint a gépember felfokozott alakja a kommunista munkás. A gépies ember elpusztítja a szellemi embert és a szellemi ember társadalmát. Ilyen téves eszmékre, ilyen kilengésekre vezethet a mechanikai világszemlélet. A mechanikai világszemlélet az élő szervezetet úgy fogja fel, mintha élettelen szerkezet volna, az élet jelenségeit az anyagi világra érvényes törvényszerűségek alá vonja, fizikai és kémiai alapon értelmezi, míg a vitalista szemlélet valami hozzáférhetetlen, természetfölötti ismeretlenre épít, belső erőkre, rejtélyes energiákra, melyek megszabják az állati és növényi szervezet fejlődésének megindulását, fajlagos irányát. A biológia ama alaptételét, hogy az élők és élettelenek lényegükben különböznek egymástól, a materializmus kétségbevonja. Az élet biológiai felfogásában, az élő szervezetekben az exakt- ság matematikai fogalma, a 2X2 szabálya nem érvényesülhet úgy, mint az élettelen szerkezeteken, mert a biológia nem matematika, nem egyedül az emberi logika alkotásaival, hanem a természet titokzatos misztikumával áll szemben. A mechanizmus a dolgok minél egyszerűbb magyarázatára törekedve, azoknak már felületes értelmezésében megnyugvásra talál; szerinte minden csak ok- és szükségszerűen következik be, mint ezt Demokritos már Kr. e. VI. században tanította. Evvel szembe Aristoteles, a természettudományok atyja, Platon nyomán, a vitaiizmust és teleolögizmust állította, az élő
