M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
32 kutatás után synthetikus összefoglalásnak kell következnie. A minden részletre kiterjedő alapos, részletkutató, mélyreható munka nem hanyagolható el, de beleillesztendő a nagy összefoglaló ismeretbe. Az egyetem felöleli a tudományok egyetemességét, a szakképzést is elvszerűen belekapcsolja azokba az eszmékbe és módszerekbe, melyek az egyes ismerethalmazokat tudománnyá teszik és az egyes tudományágakat a tudomány szerves részeivé avatják. Nem lehet ma már lemondani az egyetemnek a szakképzésről, melyet a történeti fejlődés reábízott, azonban a ma- gasabbfokú szakképzést is szervesen bele kell iktatni az egyetemes eszmék világába. Az egyetem fogalma több tudományágnak együttes művelését jelenti, a tudományok egyetemes főiskolája: Universitas artium et litterarum (universitas seientiarum), míg eredetileg a tanárok és hallgatók nagy családja, együttese, össsze- sége volt: Universitas magistrorum et scholarium. Az egyetemet más főiskolától az különbözteti meg, hogy több különféle fakultása van, szemben a körülhatárolt szakképzettség szerveivel. Az egyetem fogalma involválja több tudományág komplexumának együttes működését. Nem az a lényeges, hogy az egyetemnek mennyi a fakultása, nem a trivium vagy quadri- vium, nem a fakultások hagyományos számában és elnevezésében rejlik a lényeg, hanem az egyetemesség elvében. Az egyetem megszervezésében egyáltalában nem fontos, hogy egymáshoz közelálló tudományszakok összetömöríttessenek, jelentősebb ennél az egyetemes szellem, az egységes vezetés, igazgatás és irányítás biztosítása, neve: uni-versitas, az irányozódás egységét jelenti. Az egyetem szervezetének lényeges vonása tehát, hogy több fakultásból áll, továbbá hogy kiváltságai és jogai vannak; legfontosabbak egyike ezek közül, hogy tudományos fokozatokat, grádusokat adhat, nem a fakultás, csak a fakultások összessége. A tudománynak nemcsak ideális jelentősége van, a tudomány reális hatalom is a nemzet számára. A magasabb civilizáció egyik legnemesebb vívmánya, mondta Berzeviczy Albert, a M. Tud. Akadémia néhai elnöke, hogy a tudomány gyakorlati lesz, azaz megszűnik meddő, elvont elmegimnasztika lenni s viszont a gyakorlat tudományossá válik, vagyis a közönséges mesterség lélekölő gépiességén felülemelkedve, öntudatosan
