M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
52 nek előttünk. Két ilyen alapelemre, végső problémára gondolok itt. Az első az élet, a második az anyag és az energia származása. Sokan azzal vádolják meg a természettudományokat, hogy materiális felfogású, ellensége a vallásnak és a szellemiségnek, s ilymódon az Istentől messze kerül. Nyugodtan állíthatom azonban azt, hogy ez a felfogás teljesen téves. A természettudományokkal behatóbban foglalkozó kutató hamarosan rájön arra, hogy büszkén vélt nagy tudása parányi semmiség csupán. Különösen akkor érzi ezt, ha a feljebb említett két végső probléma foglalkoztatja képzeletét. Itt feltétlenül s kikerülhetetlenül eljut egy mindenekfelett álló szellemi akarat felismeréséhez. Mondhatom, hogy a természet vizsgálók legnagyobb része ismeri és tudatosan vallja az Istent. Sok-sok évvel ezelőtt, mint kezdő kutatót igen megfogott a Nobel-díjas nagy svéd tudósnak, Svante Arrheniusnak egyik műve, az a munkája, amelyben a földi élet származását igyekezett felderíteni. Szerinte a földi élet nemcsak a föld kiváltsága. Elgondolása szerint más égitesteken is lehetséges az élet. Svante Arrhenius úgy gondolta, hogy az élet idősebb a földnél. Az élet első csírája egy másik, már élettel bíró égitestről került szerinte a földre egy betokozott végtelen parányi véglény alakjában. A szóbanforgó égitest, valamilyen katasztrófa folytán széthullott, ez a rendkívül ellenálló igénytelen parányi lény azonban túlélte azt. E lényecskére a világűr dermesztő hidege sem volt gyilkos hatással, s egy kozmikus motor a széthullás után elkezdte előrehajtani a világűrben. E motor az ú. n. sugárzási nyomás. A világűrben többféle sugárzás is kószál. Szerinte valamilyen sugárzás nyomása a föld irányába hajtotta azután a kis lényecskét. Nagy szerencséjére e parányi szervezet éppen akkor érte el a földet, amikor a valamikor még igen magas hőmérsékletű föld felszínének a hőmérséklete és összes körülményei az élet és a nyugodt fejlődés lehetőségére már kedvezőek voltak. E kis lény azután szaporodásnak indult és így ősévé vált a földi életnek. Igen tetszetős ez az elmélet. Az ember azonban lesújtva látja, hogy ez a remek elgondolás is legfeljebb csak kijjebb tolta valamivel a tudás falát, de nem döntötte le. Joggal kérdezzük ugyanis azt, hát azon a széthullott égitesten milyen módon született meg az élet? Milyen ok és akarat teremtette meg azt ott? Én úgy érzem, legjobb, ha az ember a természettudomány eme, és az anyagra, meg az
