M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
32 goknak meg nem felelő vonalvezetéseket hoztak divatba, de ezek nem érintették az építészet lényegét, ez mind a külső megjelenésre vonatkozott. A mérnök és építész egymást meg nem értve állnak egymással szemben. A mérnök egyszerűen a szerkezeteket méretező, a gyárak és ipar szolgálatában álló konstruktőr, aki eltekint az alakítástól, az építész pedig megelégszik a díszítőművész szerepével. Külsőségekben nyilvánult meg az építészet éppen úgy, mint ahogy az akkori kor társadalmában is az egész élet külsőségekre volt berendezve, a valódi jólét mutatására, illetve az esetleges szegénység leplezésére. Nem volna teljes a kép, ha nem említeném meg, hogy ekkor is volt két csoport, amely magyaros irányra törekedett: az egyik a népművészet motívumaival, — amelyek közé azután felvették a keleti, indus, stb. ékítményeket is, — próbálta építményeit kialakítani. Ö nekik, mint úttörőknek nagy érdemeik voltak, de végeredményben ők is inkább díszítő munkát végeztek; a másik kisebb csoport munkálkodása, az én véleményem szerint, gazdagabb eredményeket hozott. Ezek a székely ház motívumaihoz, de egyúttal szerkezeteihez is visszatértek. És igazán a tradíciókba kapcsolódtak, megértették a dolgok, az erdélyi székely művészet lényegét és ezen az alapon elindulva akartak új magyar stílust teremteni. Csodálatos módon sem egyik, sem a másik iránynak nem volt a háború után folytatása. De talán nem is olyan csodálatos az, ha meggondoljuk, hogy a szerencsétlen végű háború alatt megszűnt minden építési tevékenység, a társadalom gondolkodása békevágyában a nemzetköziségben látta a menekvést és újratalpraállásában a segítséget botorul a nyugati nagy demokráciáktól várta. A háború előtt a sajtó tele volt a fent említett magyaros törekvések támogatásával, az ilyen irányban dolgozó művészek dicséretével. A háború után ez mind elfelejtődött és ennek, sajnos, mélyenfekvő kultúrális okai voltak. Mert az építészet a korszellem megtestesülése és éppen ezért az építőművészet mindenkori fokmérője saját kora kultúrájának. Nem véletlen, hogy azokban az időkben, amelyeknek egy neves történetírónk a neobarokk nevet adta, az államférfiak
