M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
81 Általában véve azt kell látnunk, hogy az egyes államok kormányhatóságai nehezen értették meg, hogy az állatorvosi pályára készülők alapképzettségét emelni volna szükséges, miért is mindenfelé élénk viták és súrlódások támadtak az érdekeltek és az illetékes hatóságok között. Az ellentét oka az volt, hogy a hatóságok attól tartottak, hogy ha az előképzettséget emelik, úgy a pálya el fog sorvadni, mert a tanulóifjúság inkább az általában jobban megbecsült pályákra fog áramlani, mint a még sok tekintetben társadalmilag kevéssé értékelt élethivatásra. Nagy hiba volt továbbá, hogy egyes államokban lassanként kétféle szakközeg alakult ki, úgymint a gyakorlati és főleg patkolásban begyakorolt katonai gyógykovács és a tudományos irányban kiképzett állatorvos, mely kétféle szakközegnek más és más igénye volt a társadalmi elhelyezkedés tekintetében. Amíg a gyógykovács a hadseregben fejtette ki működését, addig a tudományosan képzett állatorvos a polgári (életben vetette meg a lábát, a kisebb műveltségű gyógykovács miatt azonban tekintélye sokszor szenvedett csorbát, mert végzettségét a gyógykovácséval tévesztették össze. Volt olyan német hadügyminiszter is, aki kijelentette, hogy a hadseregben csak gyógykovácsokra van szükség, ami bizony a polgári szakemberekre is lebecsülést jelentett. E viszonyok sok tekintetben hasonlítottak azokhoz, melyek ebben az időben az emberorvos és a felcserek vagy sebészek között fennállottak, amennyiben a sebészek is, mint empirikusok, különböző orvosi műveleteket végeztek betegeiken, de egyébként orvosilag nem képzett és az orvosi rendtől műveltség dolgában távolálló emberek voltak. Bár ilyen meddő küzdelmek sok időt foglaltak el az állatorvosi kartól, lassankint tudományos működésének eredményei is kezdtek mutatkozni. A trichinák és borsókák az emberi egészségre veszélyes voltának a megismerése az emberi fogyasztásra szánt húsnak szükséges vizsgálatára irányította a figyelmet, ami a húshigienének vetette meg az alapját. Az első kötelező húsvizsgálatot Bádenben 1865-ben vezették be, aminek áldásos voltáról csakhamar meggyőződve, nemsokára általánosságban is kötelezővé tették. Nagyon jelentős esemény volt az állatorvostan történetében, hogy az egyes országok a járványos betegségek elleni küzdelemre olyan kötelező ren5
