M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
79 felkészültségük volt és épp ezért mellettük rendszerint még egy-egy patkolómester is működött, hogy a növendékek pat- kolástani ismereteket is szerezhessenek. A szakemberek kiképzése azért sem volt kielégítő, mert a tanidő igen rövidre volt szabva. A londoni iskolán például, melyet egy polgári személyekből alakult társaság alapított, azt javasolták ugyan a növendékeknek, hogy célszerű volna három évet fordítani a tanulmányokra, de rendszerint már egy év múlva kiszolgáltatták a végbizonyítványt és volt olyan növendékük is (William Pick), aki négy hónap alatt fejezte be tanulmányait, hogy azután egy saját vezetése mellett működő iskolát alapítson Edinburghban. Ilyen körülmények között a számos tanintézet ellenére sem mutatkozott az állatorvostanban a joggal várható fellendülés, aminek oka abban is rejlett, hogy az egyes iskolák nem álltak egymással semmiféle összeköttetésben és egymás működéséről sem szereztek tudomást. Ebben az időpontban ugyanis még nem voltak megfelelő folyóiratok és sajtóorgánumok a tudományos közlések terjesztésére, csak amikor a tudományos állatorvosi irodalom is megszerveződött, kezdett élénkebb lenni az egyes intézetek közti kapcsolat, amiből igen áldásos versengés támadt az egyes államok intézményei között. Jóllehet már a XVIII. század 90-es éveiben is történtek kísérletek egyes országokban állatorvosi tárgyú közlések rendszeres publikálására, az első komoly kezdeményezés ebben a tekintetben Svájcban, a „Schweizer Archiv“ megindításával 1816-ban történt, mely lap mai napig is értékesen szolgálja nemcsak hazája, hanem a világ állategészségügyét is. Ezt követte 1824-ben a „Recueil de médecine vétérinaire“ című folyóirat, Angliában a „The Veterinarian“, Németországban pedig a „Magazin für die gesamte Tierheilkunde“ című lap megindítása, melyek vállvetve szolgálták a tudományos fejlődést bel- és külföldön egyaránt. E lapok hathatósan járultak ahhoz, hogy a természettudományokban ez időtájban elért eredmények az állatorvosi szakban is érvényre jussanak, különösen pedig, hogy az orvosi tudomány megismerései az állatorvostanban is értékesíttessenek. Kezdetben ugyan ezúton sok tévedés történt, mert minden, az orvostanban elfogadott elméletet, fiziológiai megállapítást, sőt anatómiai és szövettani ismeretet minden ellenőrzés nélkül az állatokra is alkalmaztak,