M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
45 céljából és a módszer okából izoláltuk a tárgyakat. Azt mondhatnám, hogy az elmúlt 2—3 század, de különösen a XIX. század második fele egyetlen nagy kísérlet, nagy kísérletezés volt egy emberileg határolt világban. A véges emberi elme számára nagyszerű ez az öntudatos módszer és nélkülözhetetlen. De egyedül csak így dolgozva és gondolkodva el kellett, hogy sorvasszuk a természettel való öntudatlan, irracionális kapcsolatot. El kellett sorvadjon bennünk sok arravaló készség, sőt szerv és szervi képesség is, és mert „két szürke szemmel láttunk“, ha mikroszkóppal és teleszkóppal felfegyverkezve is, el kellett bennünk sorvadjon „a csodáknak titokzatos, tengermély egy-szeme“. így is történt. De az emberi elme határolta módszer végül maga kellett, hogy másképen való kiegészülésére vezessen. A valóságnak, amelynek keresését szolgálja a tudomány, a XIX. század tudományos módszereivel meg nem közelíthető oldalai, rejtélyei is vannak. A racionális, elvontan emberi gondolkodás a tudományos térről és a tudományra támaszkodva az emberi élet egyéb terein is érvényesült: a társadalomfilozófia, a társadalmi, a gazdasági, a politikai élet terein. És itt is izolálta tárgyát, az embert és mind kifejezettebb és korlátlanabb individualizmusra vezetett. A XIX. század végére ezen gondolatirány és az ipariforradalom következtében az európai ember mindjobban kiszakad a család természetes egységéből. A városi ember mindinkább elveszíti kapcsolatát a szülőfaluval, sőt a szülővárossal is. Az ember elveszti kapcsolatát a földdel. Hogy a földtől és a természettől való elszakadás a gazdasági élet terén mit jelent, azt a túlzottan mesterséges gazdálkodás és műtrágyázás legújabb németországi tapasztalatai mutatják. Az ember esetében sokrendű lelki értékek vesznek el; a nemesebb, természetesebb társas érzés, amelynek helyébe talán legfeljebb érdekcsoportok lépnek. Elsorvad az élet esztétikája, a nemesebb és lassúbb életstílus és még a művészetekben is a XIX. század végére másolás, különös eltévelyedések, racionalizmus és feltűnési vágy foglalják el a földi és földöntúli értékekben való valódi elmélyülés helyét. Az erkölcs terén a természettől fogva való sokoldalú kötelezettségek helyébe az -egyéneknek egyedül önkényes ítéletén, egyéni szabadságon
