M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
52 szemben az ókori népek az aranyon és ezüstön kívül csak a vasat, a rezet, az ólmot, az ónt és a kénesőt ismerték. Használták ugyan még a sárgarezet és az ősidők óta pakfong- nak, újabban alpakkának nevezett ötvözetet, a Kr. e. III. században pedig réznikkel ötvözetből pénzt vertek, — de fémalakban sem magát a cinket, sem a nikkelt nem ismerték. Jóllehet a mai kor — amint látjuk — nem sokkal több alapfémet használ, mint az ókor, a manapság haszonnal alkalmazható ötvözetek száma mégis oly nagy, hogy puszta felsorolásuk is órákat venne igénybe. Ezt a nagy változatosságot annak köszönhetjük, hogy az idők folyamán nemcsak a kész fémekre és ötvözetekre, hanem a fémkinyerésre vonatkozó ismeretek is hatalmasan fejlődtek. Ennek folytán a kohászat ma sok olyan fémet bocsát a fémeket feldolgozó ipar rendelkezésére, amelyeket a régi fémfeldolgozó vagy nem ismert, avagy nem tudott célszerűen alkalmazni. Azzal, hogy ma a fémekhez akár a régi, akár az újabb időkben előállított fémekből egyet, kettőt, esetleg többet, gyakran igen kis mennyiségben tudatosan hozzáötvözünk, a fémes anyagok olyan változatos tulajdonságokat nyernek, amelyek ezer és ezerféle igényt is ki tudnak elégíteni. Példa gyanánt csak a következő néhány esetet említem fel: a színállapotban hajszálvékony dróttá húzható wolfram néhány százalék szén fölvétele esetén majdnem annyira keménnyé válik, mint a gyémánt és a legkeményebb sziklákat is játszva lehet vele fúrni; a vas, amely tudvalevőleg igen gyorsan rozsdásodik, nikkel és króm hozzá- ötvözése folytán ezt a tulajdonságát teljesen elveszti, sőt 20% szilíciummal való összeötvözés által savakban is oldhatatlanná válik; ha a vasat és nikkelt, tehát két olyan fémet, amelyeknek hőokozta tágulása elég nagy, bizonyos arányban összeötvözünk, olyan fémes anyagot — ú. n. invaracélt — kapunk, amelynek hőokozta tágulása - 0—50° C között elenyészően kicsiny; az általában ismert Wood-féle ötvözet 65°-on olvad, holott csupa olyan fémből (ólomból, ónból, bizmutból és kad- miumból) áll, amelynek olvadáspontja legalább 200° C, — ha ehhez a rendszerhez még a 154°-on olvadó indium nevű fémet hozzáadjuk, az olvadáspont a legkedvezőbb keverési arányok esetén 46 C°-ra száll le; a rézből, ebből az egyébként nagyon
