M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
70 Első vezetője Mikovinyi Sámuel, a térképészet, s a vízi és a középítkezés európai tekintélye, aki „Membrum Socie- tatis Regiae Scientiarum Boruss“ címét is viselte. Ö adta elő a „mathematica“ név alatt összefoglalt elméleti tárgyakat (mennyiségtan, fizika, stb.). A gyakorlati szakismeret elsajátítása végett az expektan- sok mellé „instruentes“ megjelöléssel kir. bányatisztek voltak kirendelve, és pedig Seknecen: a bányamívelésre, az ércelőkészítésre, a próbamesterségre és ércolvasztásra; Besztercebányán: a rézolvasztásra; Körmöcön: az arany választásra és pénzverésre. Mikovinyi évi fizetése 600 forintra rúgott. Az instruense- ket az eredeti terv szerint minden egyes expektansnak magának kellett volna havi 2 forinttal díjaznia s az esedékes honorárium, a fizetés elmaradása esetén, a gyakornoki segélyből ex offo lett volna levonandó; 1737-ben azonban ez a teher a selmeci bányapénztár rendes kiadásai közé iktattatott; a díj később tantárgyanként, a tanulmányi időre tekintet nélkül, kerek összegben állapíttatott meg, mely akkor járt, ha a jelölt vizsgára jelentkezett és azt ki is állotta. Mikovinyi a hasonrangú bányatisztekkel szemben magasabb javadalmazásban részesülvén, külön instruensi díjazásra igénnyel nem bírt, sőt utódai, — a szélaknai bányamérők, — a szükséges műszereket, rajzeszközöket és festékeket is saját költségükön kötelesek beszerezni, amelyeknek használatáért a növendékektől semmiféle ellenszolgáltatást nem követelhettek. A bányaiskola a Selmec melletti hegybányai kamaraház egyik nagy termében volt elhelyezve, melyben a térképkészítéshez szükséges asztalok is állottak. 1751-ben azonban onnan kitelepíttetett s a praktikánsok gyakorlati és rajzórái a bányamérő magánlakásához tartozó hivatalos szobájában ejtettek meg s ezért a bányamérő magasabb lakpénzt (50 frt.) élvezett. 3. Tanulók. A hallgatóság kincstári és magánpraktikán- sokból állott, akik a választott szak szerint: bánya-, kohó- és pénzverdéi expektansok kategóriáira oszlottak. A kincstári tisztjelöltek ismét vagy ösztöndíjasok, vagy díjtalanok (önkéntesek) s eredetileg valamennyien egyetlen statust alkottak. 1754-ben a kohászati praktikánsokat a bányászati létszámból és 1755-ben a pénzverészeti expektansokat
