M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
56 lyes műszaki gondolkozás okozott. De nézzünk csak körül a többi tudományágak területein? Milyenek ott a viszonyok ebben a tekintetben? Itt van például az erkölcstan, amely az egyes ember és a társadalom erkölcsi törvényeit állapítja meg. Ideális, pontos és szigorú szabályok! De vájjon hol van az az egyén, vagy társadalmi alakulat, amelynek életében ezek a közismert elvek a maguk teljességében, absztrakt tisztaságukban érvényesülnének? A külső viszonyok kényszere alatt tökéletlenül valósul meg az eszme és megalkudott formákat mutatnak a tények. S vájjon szabad-e azért pogá- nyoknak nevezni ezeket az emberi természetüknél fogva gyarló lényeket, akik a keresztény tanokat mint zsinórmértéket iparkodnak követni? Ebben a szellemben kell megítélni a matematikát is: abszolút törvényeket állít fel, amelyek azonban, mihelyt gyakorlati alkalmazást nyernek, a természet által adott körülmények között bizonyos fokig módosult alakban szolgálják gazdasági törekvéseinket, mégis anélkül, hogy ezáltal önmagunknak tárgyilagos léte és általános elismerése csorbát szenvedne. Miként a valláserkölcstan iránytűje belső világunknak, amely nélkül a lélek céltalanul bolyong az élet útjain, hasonló feladatot tölt be a technika körében a matematikai tudomány, amelynek hiányában minden tervezés csak bizonytalan, sőt veszélyes kockázat a műszaki alkotás terén. Amit e rövidre szabott eszmefuttatásomban kifejtettem, nem a saját tanári tevékenységem fontosságának kiemelése céljából mondottam el, hanem kizárólag az a szándék vezetett, hogy szavaimból az egyetemi ifjúság okulást és nemes ambíciót merítsen. Mert ha Karunk iskolapadjairól olyan nemzedék kerül ki a ma különösen nagy igényeket támasztó gyakorlati életbe, amely megértette, átérzi és minden erejével megoldani iparkodik pályájának nemcsak hétköznapi feladatait, de matematikai spekulációt feltételező magasabb problémáit is: akkor jogosan fogja követelni egyrészt, hogy a maga részére itthon tisztességes kenyeret kapjon, másrészt, hogy megnyomorított hazája odakint a diktáló hatalmak tanácskozó asztalánál olyan méltánylásban részesüljön, amely nemzetünket kultúrájánál fogva a múltban megillette és megilleti jelen szerencsétlen helyzetében is.
