M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935

Első rész - Beszédek

33 egyetlen vigasztaló reménye. Szép és dicsérendő célkitűzés, feltámadás a nemzet számára akkor, ha gondoskodni is tudunk az új generáció megélhetéséről, de szociális forradal­mak melegágya, ha a termelési erők racionális fejlesztése nem tart lépést a népszaporasággal. Mert ne feledjük, hogy a merkantilista rendszer népszaporasági rendszabályainak velejárója volt a népélelmezésről való gondoskodás is, részint gyarmatszerzés, hódítás, részint a belföldi termelés reformja által. És ne feledjük, hogy Magyarország területének egy négyzetkilométerén ma 95 magyarnak kell megélnie. E tekin­tetben ötödik helyen állunk Európában, gyarmatok, tenger, természeti kincsek nélkül szűkölködő agrárországban, ahol a megzavart világgazdasági kapcsolatok mellett, autarchiára berendezett szomszédok közt, a kivándorlás biztosítószelepe nélkül kell keresni a nemzetcsalád mindennapi kenyerét, a jövő generáció felnevelésének fedezeti alapját. Nekünk szá­molnunk kell a magyar föld adottságaival, szélsőséges klímá­jával, a költő fantáziájában tejjel-mézzel folyónak jelzett, valójában pedig nagyobbik részben csökkent termőképes­ségű talajával, számolni kell a fogyasztási centrumok kis számával s így a piaci értékesítés nehézségeivel, egy nagy ország igényeihez szabott közlekedési rendszer racionális átalakításának parancsoló szükségszerűségével, iparunk, ipari fogyasztóképességünk fejlesztésének kategorikus imperatí­vuszával és nemzetünk minden alkotni vágyó és alkotásra képes erejét össze kell fogni, hogy a nemzet jövőjét jelentő több magyar számára több kenyeret, több munkaalkalmat biztosíthassunk. Kiinduló pontunk más nem lehet, mint Széchenyié. A ma­gyar föld az, amelyen élnünk és halnunk kell, a magyar föld az, amelynek termése, és amelynek termelési eredménye kell, hogy nemcsak az agrárnépességet, de a magyar ipart, kereskedelmet eltartsa és a magyar kulturfölényt biztosítsa. A föld a nemzeté, nem egyszerű tőke, hanem megélhetési forrás, amely egyéni tulajdonban is a nemzetcsalád érdekében kezelendő. Ember és föld nélkül nincs ország, tehát mind­kettőt istápolni az állam jól felfogott érdeke. Amily egyszerű ez a tétel, oly nehéz annak gyakorlati megvalósítása. 3

Next

/
Thumbnails
Contents