M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935
Első rész - Beszédek
Ill A díszdoktori oklevél átvétele után dr. Hóman Bálint a következő beszédet mondotta: „Nagyságos Rektor Úr! Tekintetes Egyetemi Tanács! Mély meghatottsággal veszem át a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektorának kezéből az Egyetem engem nagyon kitüntető és megtisztelő első díszdoktori oklevelét. Kétségeim támadnak magammal szemben, amikor arra gondolok, hogy rövid néhány hónap alatt három olyan tudományos kitüntetés ért, amilyen a legkiválóbbaknak is ritkán jut osztályrészül. Éppen négy hónapja, hogy Európa legrégibb egyeteme, a bolognai, majd pontosan két hónap múltán Magyarország legrégibb egyetemi városának, Pécsnek tudományegyeteme fogadott tiszteletbeli doktorává és most a magyar műszaki és gazdasági tudományoknak új nagy egyeteme, amelynek megalkotásában némi részem volt, adja nekem azt a legnagyobb tisztséget, ami tudományos pályán működő férfiút élete vége felé szokott érni. Hálásan köszönöm a bánya-, kohó- és erdőmérnöki karnak és az egyetem tanácsának ezt a megbecsülést. Önbírálatot kell azonban tartanom, vájjon megérdemlem-e ezeket a nagy megtiszteltetéseket. Tudós és kultúrpolitikus — tisztelt Egyetemi Közgyűlés — csak akkor érdemes elismerésre, ha tehetségét, képességeit a korszerű haladás szolgálatába állítja. Vizsgálom tehát, hogy azok az eszmények, elvek, irányok és gondolatok, amelyeknek szolgálatában mint a tudomány munkása működtem és néhány év óta mint kultúrpolitikus működöm, valóban korszerűek-e, megfelelnek-e a követelményeknek, amelyeket a mi korunk a tudóssal és kultúrpolitikussal szemben támaszt? Ha e vizsgálat eredményeképen röviden összefoglalom azt, aminek jegyében tudományos és kultúrpolitikai munkásságom folyt és folyik, három szóval tehetem: spirituális világfelfogás, szintetikus törekvés és szakszerűség. A materializmustól a spiritualizmus, az anyagiasságtól a szellemiség, a specializálástól a szintézis felé való törekvésben és a szakszerűség ápolásában láttam mindig célomat. Az összefoglalás, a szintézis elve, talán ellentétesnek látszik a
