Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967
Dr. Hazay István rektor beszéde
DR. HAZAY ISTVÁN REKTOR TANÉVNYITÓ BESZÉDE Tisztelt Vendégeink! Kedves Munkatársaim! Egyetemünk Hallgatói! Szeretettel és tisztelettel köszöntőm Önöket Egyetemünk tanévnyitó ünnepélyén, az 1966/67-es tanév megindulásakor. Noha az egyetemen az elmúlt és a meginduló két tanév között sem szünetel a munka, mégis jelentős az új tanév megindítása, mert a tudományos kutatás és a szakirodalmi munka nagy jelentőségének kiemelése mellett mégis csak elvitathatatlan, hogy legfontosabb és legtermékenyebb munkája valamennyi egyetemnek a hallgatóság oktatása és nevelése. Jelentős a tanév megnyitása azoknak a hallgatóinknak is, akik egyetemi tanulmányaikból egy vagy több évet már elvégeztek, de különösen jelentős az I. éves hallgatóknak, akik egyetemi tanulmányaikat most kezdik meg, akik tanulmányaik során most lépnek be egy új világba, hiszen oktatási rendszerünk és a hallgatósággal szemben támasztott követelményeink lényegesen különböznek a középiskola oktatási rendszerétől és kívánalmaitól. Ismétlésekbe bocsátkozom, amikor évről évre elmondom és felhívom a figyelmet arra, amit most sem mulaszthatok el, és amit régebbi hallgatóink már jól tudnak: nem könnyű munkát vállal az, aki a mérnöki képesítés megszerzésére törekszik. A szükséges tudnivalók egy-egy mérnök számára igen széles körűek és kiterjedtek, még ama körülmények között is, hogy a mérnök- képzést szakosítottuk olyan mértékben, mint az hazánk körülményei között reálisan megtehető volt. Tanévnyitónk jelentőségét és ünnepélyességét emeli, hogy ez alkalommal adjuk át idős kollégáinknak 50 évi működésük megbecsülésének jeléül az aranydiplomát, a 60 éves működésért a gyémántdiplomát, és a 65 évi tevékeny mérnöki munkáért a vasdiplomát; és ugyancsak itt kerül sor az új címzetes docensi kinevezések átadására is. A most induló tanévben ismét előre lépünk az oktatási reform kiterjesztésében. Immár csak az ötödévesek tanulnak a reformot megelőző tanterv szerint, az első négy évfolyamon már a reformtanterv szerint oktatunk. Számos tapasztalatot szereztünk a reformtantervre vonatkozóan az elmúlt három esztendő alatt. Néhány kisebb finomítást ugyan már időközben is tettünk, és ilyenekkel folyamatosan is javítjuk az oktatást. Érdemlegesebb változtatásokkal azonban nem kívánunk menetközben élni; ezekkel megvárjuk az első öt év teljes kifutását, és azután vonjuk le a végleges megállapításokat. Oktatásunkban éppen úgy, mint az elmúlt néhány évben, az új tanév folyamán is a módszertani újitások és az ezekhez kapcsolódó kísérletek, megfigyelések kerülnek előtérbe. Itt csak egyet említek meg, amelyet — meg kell jegyeznem — oktatóink nem fogadnak — legalább egyelőre — osztatlan egyetértéssel. Arról van szó, hogy az idén — egyelőre az első félévben — kísérletképpen az előadási órák hosszát az eddigi 50 percről 40 percre csökkentjük, természetesen a társegyetemmel együtt, 5
