Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967
Disszertációk
SARDYANDOR egyetemi adjunktus A LIBELLÁK HŐMÉRSÉKLETI HIBÁINAK HATÁSA A HORREBOW-TALCOTT MÓDSZER MÉRÉSI EREDMÉNYÉRE ÉS KIKÜSZÖBÖLÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI Kandidátusi értekezés. Megvédés időpontja: 1966. november 16. Eredeti terjedelme: 185 old. 21 ábra+ függelék: 17 táblázat. Az értekezés rövid bevezető fejezetében először általánosságban foglalkozik a szabályos hibák vizsgálatának jelentőségével és a szabályos hibák kiküszöbölésének módszereivel, majd a Horrebow-Talcott módszer szabályos hibái vizsgálatának hazai jelentőségét tárgyalja. A második fejezetben ismerteti a Horrebow-Talcott módszer alapelvét, a mérések végrehajtásának hazánkban kialakult módját, továbbá a módszer alkalmazásánál eddig figyelembe vett szabályos hibaforrásokat és az azok kiküszöbölésére kialakult eljárásokat. A harmadik fejezetben 10 állásponton 45 estén végrehajtott terepméréseinek elemzése alapján kimutatja, hogy az egyes esték mérési eredményei között mutatkozó szabályos eltérés — amelyet eddig a csillagászati re- frakció szabályos változásával magyaráztak — zömében nem erre az okra vezethető vissza, hanem a műszerben főleg egyirányú szél hatására keletkező hőmérsékletkülönbségre. Ez a hőmérsékletkülönbség pedig a Horrebow-libellák hőmérsékleti hibáin keiesztül okoz szabályos hibát a mért földrajzi szélességben. A negyedik fejezetben a Horrebow-libellák hőmérsékleti hibái hatásának jobb megismerése érdekében laboratóriumi modellen végrehajtott mérések módszereit és eredményeit ismerteti. Az ötödik fejezetben a Horrebow-libellák hőmérsékleti hibáinak kiküszöbölésére szóbajöhető módszereket elemzi. Kimutatja, hogy ez a szabályos hibaforrás kiküszöbölhető, és ezzel méréseinket pontosabbá és gazdaságosabbá tehetjük. A hatodik fejezet rövid összefoglalást tartalmaz. KISS JÓZSEF tudományos munkatárs KŐSÓ PLASZTIKUS DEFORMÁCIÓJAKOR FELLÉPŐ ELEKTROMOS EFFEKTUSOK VIZSGÁLATA Kandidátusi értekezés. Megvédés időpontja: 1966. november 20. Eredeti terjedelme: 150 old. 58 ábra. A disszertáció a kristályokban fellelhető diszlokációk és Schottki hibák vizsgálatánál elért eredményeket tárgyalja. Modellanyagként NaCl egykristályok szolgálnak. Első fejezete az ionkristályokban fellelhető diszlokációk szerkezetét, a diszlokációk és a ponthibák közötti kölcsönhatásokat, a lehetséges feltöltődési mechanizmusokat, s azokat az ismert elektromos jelenségeket tárgyalja, amelyek a diszlokációkon levő töltéssel kapcsolatosak. Második fejezet a vizsgált anyagok fizikai és kémiai jellemzőit, a mintadarabok készítését, a mérőberendezést és a vizsgálati módszert ismerteti. A harmadik fejezet tárgya a plasztikus deformációnál lezajló diszlokációképződés- sel és a friss diszlokációk mozgásával kapcsolatos elektromos jelenségek. A diszloká-
