Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
Disszertációk
A főág és a mellékág vízhozamának viszonya, az ún. szorzótényező kismértékben változik; a dolgozat tárgyalja az átlagérték és a hibakorlát meghatározását. Mellékáramú vízóra rákapcsolása céljából ismerteti a hegesztett, törtívű könyökcsövek nyomáseloszlási viszonyait, és a mellékágba helyezhető egyszerű szűrőberendezést. Meghatározza az ún. kvadratikus bukó alakját, amelynek az átbukási magassága a vízhozam négyzetével arányos, és így mellékáramú vízóra működtetésére alkalmas. A felületi mérőfej a szerző találmánya, amely mérhető esésveszteséget nem okoz. Lényegében a cső, vagy csatorna falára helyezett kisméretű torlasztó elem, amelynek két pontjáról vezetik a nyomást piezométer táblához. Szabványosnak tervezett változata üzemközben is ellenőrizhető, tisztítható, cserélhető. Pillanatnyi hozamot mér, de hozzákapcsolt összegező berendezéssel is folytak már kísérletek. DR. OROSZ GYULÁNÉ egyetemi docens AZ ÉPÍTŐIPARI MUNKÁSOK BÉREZÉSE (1950—1965) Kandidátusi értekezés. Megvédés időpontja: 1966. július 4. Eredeti terjedelme: 214 old. + ábra, ill. tábl. Az értekezés az építőipar 15 éves fejlődésével kölcsönhatásban foglalkozik a legfontosabb bér- és munkaügyi kérdésekkel. Az építés technikai és személyi feltételeinek tárgyalása kapcsán — az ugrásszerű fejlődés elismerése mellett — megállapítja, hogy az építőiparban még napjainkban is alapvetően a manufakturális jelleg dominál. Ezt az építés műszaki és gazdasági mutatói illusztrálják. Az építőipar szerteágazó szervezetének bírálata után jut el a szerző a koncentrációt erősítendő néhány következtetéshez és javaslathoz. A munkásbérezés kérdéseit a tanulmány szorosan beágyazza az építési tevékenység sajátosságaiba. Az átlagbérgazdálkodást, a munkanormázást, az alapbér, a kategória és a bérforma rendszert ebből az aspektusból világítja meg, nem feledkezve meg arról, hogy adott speciális terület (iparág) bérezési rendszere része az összmechanizmusnak. A bérezési rendszer tökéletesítésének munkálataihoz kíván hozzájárulni az értekezés több következtetése és javaslata. Az országos jellegű normarendszernek helyi (vállalati) normázással való felváltása, afix jellegű tarifarendszernek és az átlagbérgazdálkodás rendszerének megváltoztatása a munkaszervezés javításával közösen hozzájárulhatna az építőipari bérhomok arányának csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához. Az építőipari termék minősége komplex folyamat eredménye. Ezen a téren kívánatos javulás is csak soktényezős tevékenység eredménye lehet. 138
