Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965

Dr. Hazay István rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

ján a különleges feladatok megoldásához szükséges ismereteket önerőből, tapasztalatszerzéssel vagy rendszeres továbbképzés útján megszerezzék, to­vábbá akiknek arra hajlamuk van, képesek legyenek tudományos kutatással is foglalkozni. A kialakítandó módszereknek éppen az az egyik kulcskérdése, hogy a mit oktassunk problémát lényegében körülhatároló, már elkészült programokba felvett témák közül melyikkel milyen részletességgel foglalkozzunk, figyelem­mel arra, hogy az előbbiekben vázolt követelményeket jól kielégítsük, de emellett a hallgatóságot ne terheljük meg erején felül. Bármilyen jók legyenek is azonban elméleti megállapításaink, határozata­ink, jó eredményeket csak akkor érhetünk el velük, ha jól sikerül gyakorlati alkalmazásuk is. Ez pedig kettőn múlik: az oktatón és azon, akit oktat. Oktatóinknak át kell érezniök feladatuk fontosságát. Az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételét segíti a Művelődésügyi Mi­nisztérium oly módon is, hogy oktatói létszámunkat folyamatosan növeli; már az utóbbi években is lehetőséget adott arra, hogy az oktatói státusban erő­teljesebb legyen az előrehaladás; és mindinkább mód nyílik a tapasztalatcse­rére, külföldi viszonylatban is, Kelet és Nyugat felé egyaránt. .Fokozni kíván­juk az oktató-nevelő munka hatékonyságát és általában az egyetemi munka tervszerűségét azáltal is, hogy a néhány évvel ezelőtt készített káderfejlesz­tési tervek végrehajtásának tapasztalatait felhasználva, az új tanév folyamán ezeket a terveket felfrissítjük, illetve új káderfejlesztési terveket és minősíté­seket készítünk. Mint említettem, oktatásunk eredményessége a hallgatóság készségén is múlik. Azzal tisztában kell lenni, hogy aki a mérnöki képesítés megszerzésére törekszik, nem könnyű munkát vállal. Az előbbiekben jeleztem, úgy kívánunk oktatni, hogy a hallgatóságot ne terheljük meg erején felül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lazaságot engedhessünk meg, és eltekinthessünk az odaadó, szorgalmas tanulástól, bogy nélkülözhessük a hallgatóság tudni akarását, és hogy ne építsünk arra: aki ide jött, hivatást érez a mérnöki pálya iránt, tanul­mányi kötelezettségének mindenben és elsősorban eleget akar tenni. Vannak sajnálatos tapasztalataink, hogy egyes hallgatók könnyelműen veszik köteles­ségüket, feladatuk teljesítését. Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatom, a jószándékú, tanulni akaró hallgatóknak minden lehető segítséget megadunk, de a fegyelmezetlen, tanulni nem akaró hallgatókat, valamint azokat, akiknek képessége nem éri el a szükséges fokot, hogy a tananyagnak azt a részét jól elsajátíthassák, amelyet mint feltétlenül szükséges minimumot megkövete­lünk, nem engedjük felsőbb évfolyamra. Felelősséggel tartozunk a népgazda­ságnak : akinek mérnöki diplomát adunk, annak tudásában is mérnöknek kell lennie! Bízom a hallgatóságban, hogy értékeli népünk, pártunk és kormányzatunk áldozatkészségét, amellyel az egyetemi tanulmányok folytatását nagy anyagi és erkölcsi támogatással segíti, egyetemeink fejlődését a magasabb tudás elé­rése végett nagymértékben előmozdítja. Bízom abban, hogy hallgatóságunk kötelességteljesítésének fokát népünk, pártunk és kormányzatunk e nagyszerű áldozatkészségéhez, segítéséhez fogja mérni. Népgazdaságunknak sok mérnökre van szüksége, de kommunista szellemben nevelt, jó mérnökökre. A szellem említett kommunista jelzője pedig magában foglalja a kötelességtu­dást és teljesítést, a szakértelemre és az ideológiai ismeretekre való törekvést, a jó munka végzésének az akarását, a szorgalmat is. 5

Next

/
Thumbnails
Contents