Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Dr. Révhelyi Elemér 75 éves
DR. RÉVHELYI ELEMÉR 75 ÉVES Dr. Révhelyi Elemér 1889. október 27-én született Budapesten. Középfokú iskoláinak elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott, s itt 1913-ban rajztanári oklevelet nyert. 1914-ben mint óradíjas tanára Főváros szolgálatába lépett. Az első világháború kitörésekor a harctérre, s ugyanez év novemberében hadifogságba került. Hat évet töltött Szibériában. Hazatérése után két évig ismét óradíjas tanárként működött, majd 1922-ben kinevezték polgári iskolai tanárrá. Oktatói munkája mellett később beiratkozott a Tudományegyetem Bölcsészeti Karára, ahol, tanulmányai befejeztével, 1932-ben a művészettörténet, régészet s az ókori történelem tárgyköréből doktori oklevelet kapott. Minden olyan további kísérlete azonban, hogy művészettörténeti szaktudását kívánó, továbbképzését elősegítő, s számára tudományos munkalehetőséget biztosító területen helyezkedjék el, nem sikerült. A művészetek iránti érdeklődését azonban nem adta fel, s bár csak korlátozott lehetőséggel — inkább a nyári szünetekben —, pedagógiai működése mellett, főleg a hazai építészet- történet területén végzett levéltári kutatásokat. A gyűjtött anyag eredményeiről időnként tanulmányokban és előadásokon számolt be. Rendezte az Eszterházyak tatai családi múzeumának anyagát, valamint a tatai piarista rendház múzeumát, a mai „Kuny Domonkos Múzeum” törzsanyagát, amelynek gyűjtésében is részt vett. 1942-ben Budapest Székesfőváros megbízásából szerződést kötött „Budapest története” című gyűjteményes munka ama szakaszának megírására, amely Buda, Pest és Óbuda történeti múltjának 1687-től 1849-ig terjedő korszakát öleli fel. A megkezdett munka folytatását a második világháború eseményei meghiúsították. 1943-ban pedagógiai érdemeiért igazgatói címet kapott. A felszabadulás után — gyűjtött tudományos anyagának részbeni megsemmisülése miatt is — elsősorban pedagógiai feladatainak, az ifjúság nevelésének akarta áldozni képességeit. 1951-ben meghívták az Építőipari Műszaki Egyetem Újkori Építészettörténeti Tanszékére, ahol — előbb adjunktusi, majd docensi minőségben — nemcsak az újkori egyetemes és a magyar építészet- történet oktatásába kapcsolódott be, hanem e témák tudományos művelésében is kifejthette kitűnő képességeit. 3* 35
