Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965

A tanév története

1964/65. tanévben 30 párt- és állami ösztöndíjas hallgató tanult, ebből 4 fő az Építészmérnöki Karon, 19 fő a Közlekedési Üzemmérnöki Karon és 7 fő a Mérnöki Karon. Tanulmányi átlageredményüket az alábbi táblázat mutatja.

Párt-, állami és társadalmi ösztöndíjas hallgatok

7. táblázat

Kar

I.

IX.

III.

IV.

V.

összesen

évfolyam

Építészmérnöki.............

Közlekedési3,19

3,14

3,273,19 (3,19)

"Üzemmérnöki

..........

3

,00

3,31

3,04

3,50

—

3,15 (3,07)

Mérnöki...........................

3,92

3,274,503,82 (3,24)

összesen

3,24

3,27

3,06

4,153,37 (3,20)

(Zárójelben a vonatkozó kari átlagok)

A párt- és állami ösztöndíjas hallgatók átlageredményét vizsgálva megállapítható, hogy az az Építészmérnöki Karon azonos, a másik két karon lényegesen jobb a kari átlagnál. Hasonló a helyzet a rendűség szerinti eredményeknél is. A 30 hallgató közül 2 jeles, 6 jó, 20 közepes, 2 elégséges rendű. Több év óta megállapított tény, hogy a párt- és állami ösztöndíjas hallgatóink átlag- eredménye magasabb a vonatkozó egyetemi átlagnál. Ez annál inkább is értékelendő, mert ezek a hallgatók több évi megszakítás után kerültek az egyetemre, és jó tanulmányi eredményük mellett a társadalmi munkából is kiveszik részüket.

A hallgatók szociális támogatása

Az 1963-ban megjelent 158/1963. (M. K. 14.) MM számú rendelet teljesen új alapokra fektette a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére juttatható állami támogatás rendszerét. A Művelődésügyi Minisztérium engedélyezte, hogy a jövedelmi kategóriába való sorolás bizonyos esetekben évközben is megváltoztatható legyen.

Fenti rendelet alapján a hallgatók 92,3%-a részesült a rendszeres állami támogatás valamilyen formájában. Tanulmányi ösztöndíjat az 1. félévben a hallgatók 23,9%-a, a második félévben 11,9%-a kapott. (Az első félévben sok I. éves hallgató részesült tanulmányi ösztöndíjban, akik a félévi rendűségük következtében azt elvesztették.) Rendszeres pénzbeni támogatásban a hallgatók 39,2%-a részesült, kedvezményes menzát 34,5% kapott. Diákotthonban 43,2% lakott.

A művelődésügyi miniszter 1965 tavaszán hozott rendelkezése, amelyben a rendkívüli segély összegét 33%-kal csökkentette erre a naptári évre, igen nagy mértékben megnehezítette a diákjóléti bizottság munkáját. A takarékosságra való hivatkozással zárolt összeg azt eredményezte, hogy a segélyre leginkább rászoruló hallgatók részére nem lehetett rendkívüli segélyt adni.

26