Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Dr. Szilágyi Gyula aranyoklevéllel kitüntetett mérnök beszéde az arany-, gyémánt- és vasokleveles mérnökök avatásán
DR. SZILÁGYI GYULA ARANYOKLEVÉLLEL KITÜNTETETT MÉRNÖK BESZÉDE AZ ARANY-, GYÉMÁNT- ÉS VASOKLEVELES MÉRNÖKÖK AVATÁSÁN Amikor az új díszokleveles mérnökök avatásán köszönő szavakat kívánok mondani az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem vezetőségének, emlékezetemben előtérbe lépnek egyik kevéssé ismert költőnk sorai, aki idős korában elégikus hangú alkalmi költeményében így írt magáról: „Magas hegyen állok. Látom a vidéket. Most látom igazán, hogy mily szép az élet.”* Úgy gondolom, hogy arany-, gyémánt- és vasokleveles sorstársaim min- ■denikére alkalmazni lehet ezt a költői képet, mindnyájan életutunk magaslatán állunk, ahonnan végigpillanthatjuk az elmúlt fél évszázadnak a mi számunkra emlékezetes műszaki eseményeit. Számtalan érdekes mozzanat merülhet fel előttünk, amelyekben való közreműködésre szerencsés sorsunk lehetőséget nyújtott nekünk. Ezek között több olyan tevékenység is felemlíthető lenne, amelyek előkészítették, és lehetővé tették azt a soha el nem képzelt hatalmas méretű fejlődést, amely a felszabadulás utáni években hazánkban végbement. Ezeknek hosszú felsorolása most nem volna helyénvaló, hiszen csupán a vízi építkezés területéről magam is néhányat meg tudnék említeni. Ehhez az öt évtizedes tevékenységünkhöz Alma Materünktől, Műegyetemünktől kaptunk biztos tudományos alapot, áldott emlékű, kedves professzoraink oltották belénk a műszaki ismeretek csíráit és a munka szeretetét. A képzeletbeli magaslatról tekintetünket a jövő felé is fordíthatjuk, és sejtelmes képet alkothatunk népgazdaságunk hatalmas méretű terveiről és célkitűzéseiről. Ezeknek szemléletében ráeszmélünk arra, hogy az élet legszebb ajándéka: a munka szépsége és az alkotás gyönyörűsége. Idézett költőnk szavaival élve, „most látjuk igazán, hogy mily szép az élet”. Most pedig, amikor a derekasan végzett munka elismerését jelentő oklevelet átvesszük, hálás köszönetét mondunk a régi osztatlan Műegyetemünk erőteljes ága: az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanárainak és vezetőségének, akik végzett munkánkat úgy értékelték, hogy minket e diploma odaítélésével tüntettek ki. * Szász Gerő (1831 — 1896): Túl a hatvan éven. 13
