Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963
Dr. Kézdi Árpád rektorhelyettes beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
A mérnöki munkát alkotó módon továbbfejleszteni csak az tudja, aki nemcsak azt tanulja meg az egyetemen, hogy ma mit és hogyan kell megtervezni, vagy megépíteni. A „miért” tudása teszi a mérnököt mérnökké, és adja meg a lehetőséget a fejlődésre. Ehhez pedig az elméleti tudás nyújtja a kulcsot, melynek fontosságát annál is inkább hangsúlyozni kell, mert végzett mérnökeink jórésze — bár gyakorlati tudását az életben továbbfejleszti — nagyrészt csak azzal az elméleti fegyverzettel fog élni munkájában, amit az egyetem nyújtott számára. Külön nagy szeretettel üdvözlöm elsőéves hallgatóinkat. Önök most lépnek rá az egyetemi jellegű tanulás rögös útjára; sokuk számára már az idén előnyt jelent majd az, hogy egy évre a gyakorlati munkából, az életből is kivették részüket. Nehéz dolga volt a felvételi bizottságoknak, nagy felelősség hárult az egyetemre, hogy a jelentkezők nagy számából kiválassza a legjobbakat, legméltóbbakat. A felelősség most már Önökre szállt át, Önöknek kell megmutatniok, hogy méltók voltak a bizalomra, s valóra tudják váltani azokat a szép ígéreteket, amelyekből oly sokat olvashattunk felvételi kérvényeikben. Egy-két év múlva újra elővesszük majd ezeket a kérvényeket, hogy lemérjük szívósságukat, céltudatos akaraterejüket, hivatástudatukat. Most csak egy apró gyakorlati tanáccsal szeretném segíteni Önöket: a rendszeres tanulást csak úgy tudják megvalósítani, ha minden egyes napra célt, feladatot tűznek ki maguk elé, s azt minden körülmények között teljesítik. Legyenek bizalommal oktatóikhoz, segítsék egymást a munkában, hogy e szép hivatás gyakorlásához szükséges ismereteket minél jobban elsajátíthassák. Ebben az évben 550 elsőéves hallgatót vettünk fel a nappali tagozatra, 357 hallgatót az esti és a levelező tagozatra; ennyi fiatal kezdi meg tehát szép munkáját. Kérem, tartsák mindig szemük előtt azt a fogadalmat, melyet most fognak letenni, legyenek méltóvá arra a nagy bizalomra, mellyel dolgozó népünk tekint Önökre. Kedves Elvtársak! Végül azokat az idősebb kollégáinkat, barátainkat szeretném meleg szeretettel köszönteni, akik 50, 60, sőt 65 esztendei becsületben eltöltött mérnöki munka után újra felkeresték ez ünnepélyes alkalommal egyetemünket, visszaemlékeznek diákéveikre, végigtekintik gondolatban pályájukat. Az egyetem megaranyozza most azt a diplomát, amelyet fiatal fővel szereztek. Végigjárták már azt az utat, melynek elején megismertünk egy fiatalembert, akit pl. Kovács Jánosnak hívtak, s aki sok évtizedes munka után most mint idős mérnök áll előttünk. Fogadják idős kollégáink fél évszázados és annál hosszabb mérnöki munkájukért az alma mater, kormányzatunk és népünk szeretetét. Kedves Elvtársak! Megnyitó szavaimat azzal a szívből jövő jókívánsággal, zárom, hogy egyetemünk minden professzora, oktatója, adminisztratív és műszaki dolgozója, valamint hallgatója jó egészségben, lelkesen végezze munkáját, közös akarattal a munka megjavítására, és akkor az eredmény nem marad el. 6
