Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963

Dr. Vásárhelyi Boldizsár (1899-1963)

tizedig volt tanársegéd a Műegyetem Vasútépítés- és Közlekedési Tanszékén, a nagynevű dr. Zelovich Kornél professzor mellett, majd 1935—46 közt a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Már 1928-ban mérnök-közgazdász diplomát és közgazdasági doktori oklevelet szerzett, 1942-ben pedig műszaki doktor lett az út-vasútépítés tárgyköréből. Érdeklődése elsősorban az útépítés elméleti és gyakorlati problémái felé fordult, amelynek rövidesen hazai úttörője és nagynevű tanítója lett. A felszabadulás után 1946-ban lett a Műegyetem tanára, 1952-ben pedig — tudományos munkásságának elismeréseként — a Tudományos Minősítő Bizottságtól megkapta a műszaki tudományok doktora címet.

Mint oktató a budapesti Műegyetemen 1923-tól vett részt a magyar mérnökképzésben, s ezt az értékes munkáját négy évtized során folyamatosan végezte. Mialatt egy évtizedig minisztériumi szolgálatot végzett, s számos korszerű útszakasz megvalósítását segítette elő, mindig megtartotta kapcsolatát a műegyetemi oktatással. 1942-ben mint meghívott előadó először tartott önálló útépítési előadásokat, s ettől az időtől kezdve egészen haláláig megszakítás nélkül adta elő legkedvesebb tárgyát, az útépítéstant. Valóban, el lehet mondani, hogy számos mérnökgeneráció mestere, tanítója volt, mai építőmérnöki társadalmunk legnagyobb része szeretett és tisztelt egyetemi oktatóját, professzorát gyászolja.

Dr. Vásárhelyi Boldizsár tudományos és oktatói munkássága rendkívül széleskörű: az útépítésen kívül kiterjedt a vasúti felépítmény és közlekedésügy tárgykörére is. A műszaki problémák mélyenszántó művelése mellett nagy felkészültséggel foglalkozott a közlekedés gazdasági és egyéb vonatkozásaival is. Gazdag szakirodalmi hagyatékában a több kiadást megért „Űtépítéstan”, Vasúti felépítmény” és ,,Közlekedésügy” című alapvető művei mellett több más szakkönyv és csaknem száz tudományos dolgozat mutatja fáradhatatlan alkotó kedvét, széles körű érdeklődését és mély tudását.

Tudományos és oktatói munkája mellett sokirányú és közmegbecsülést szerző társadalmi tevékenységet is folytatott: a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottságának alelnöke, Közúti és Városi Közlekedési Szakbizottságának elnöke, Közlekedéstudományi Munkaközösségének vezetője volt, intenzíven részt vett a Közlekedéstudományi Egyesület vezetőségének munkájában, a Magyar Közlekedés, Mély- és Vízépítés című folyóiratnak, majd a Közlekedéstudományi Szemlének 1949 —51 közt főszerkesztője, később mindkét egyesületi lapnak, a Közlekedés- tudományi Szemlének és Mélyépítéstudományi Szemlének is haláláig szerkesztőbizottsági tagja volt.

Vásárhelyi Boldizsárnak szocializmust építő népünk érdekében kifejtett kiváló és áldozatos munkásságát kormányzatunk is nagyra értékelte: a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, valamint a Munka Érdemrend kitüntetések után, 1958-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Vásárhelyi Boldizsár gazdag és iránymutató tudományos és szakirodalmi örökséget hagyott ránk. Tanítványai, pályatársai és közvetlen munkatársai azonban nemcsak a nagy tudóst és professzort, de a talpig becsületes, kiváló jellemű embert, a szeretetreméltó és segítőkész barátot is megrendültén gyászolják. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

56