Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963
Disszertációk
HOMORÖD1 LAJOS tanszékvezető egyetemi tanár ÜJ HÁROMSZÖGELÉSI HÁLÓZATUNK HASZNÁLATBA VÉTELE' ÉRDEKÉBEN SZÜKSÉGES KOORDINÁTA TRANSZFORMÁCIÓK MEGOLDÁSA Műszaki doktori értekezés. Eredeti terjedelme: 208 oldal, 15 ábra. A megvédés időpontja: 1962. június 12. A disszertáció négy fő részből áll: Az első főrész a Gauss—Krüger vetületi sávok között szükségessé vált. tömeges átszámításokra ad az eddigieknél gyorsabb és elektronikus gépszámításra is alkalmas, kielégítő élességű megoldást. A módszer a korábbi eljárások időszükségletét 15—20%-ra (pontonként 35—40 percről 5—6 percre) csökkenti. A kellő pontosság biztosítása érdekében tudományos alapossággal elemzi a hatványsoros megoldás egyes tagjainak befolyását az eredményre a Magyarországon előforduló értékhatárok között. A második főrész elemzi a régi és az új háromszögelési hálózat összefüggését. Ennek gyakorlati jelentősége országunk meglevő nagy méretarányú térképanyagának az új keretek közötti hasznosításában rejlik, tudományos értéke pedig az, hogy tisztázta a meglevő geodéziai alapadatok értékét és kapcsolatát egy kialakuló egységes geodéziai világrendszerrel. A harmadik főrész az előbbi rész megállapításait gyakorlati irányban hasznosítja, megmutatja az utat, hogyan lehet a felismert összefüggésekre támaszkodva a még évtizedekig használandó meglevő térképanyagot az új háromszögelési rendszerbe beilleszteni. A megoldás ismét az adott célnak megfelelő pontosságot nyújtja ugyancsak újszerű, gépi megoldásokra alkalmas módszerrel. Végül, a negyedik főrész a második főrész alapvető megállapításait a tudományos geodézia problémáinak megoldásánál hasznosítja. Sokoldalúan vizsgálja a magyar geodéziai rendszerek összefüggéseit különböző kontinentális rendszerekkel, először tesz kísérletet a függővonalelhajlás abszolút értékének meghatározására a magyar hálózatban, s itt a megbízhatóság becslésére vezet le új összefüggést. 169
