Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963

A tanszékek tudományos és művészeti munkássága

ipar szolgáljon, e) A legfontosabb két mutatószám az 1 lakosra és az 1. ha területre jutó fajlagos költségek alakulása. 2. Kidolgozásra került a gazdaságossági vizsgálatoknál figyelembe veendő tényezők rendszere. 3. A vizsgálatokat természetbeni és pénzértékben kifejezett mutatók alapján kell elvégezni. Célszerű a változatlan áron számított költségek kimunkálása. E három mutató mérlegelése alapján azután a kutatások további során egységes pontozásos értékelési módot is indokolt kialakítani. 4. A tanulmány kimutatta, hogy a vizsgálatok egy részét a lakótelepek beruházási programjainak elkészítéséhez és a helykijelöléshez, zömét azonban a beépítési terv elkészítéséhez kell elvégezni. (A kutatást végezte: dr. Borsos József és Krizsán Gyula. Megbízó: ÉM. Építésgazdasági és Szervezési Intézet.)

Lakásépítés lakóterületi egységek szerinti lebonyolítása. (Részkutatás: Az egységek kialakítása városgazdasági szempontból.) A tanszék városgazdasági csoportja egy komplex téma keretében programtamulmányt készített a további kutatások rendszerezésére. A cél olyan beruházásszabályozás kidolgozása, amely biztosítja, hogy az egyes mikrorayonok (kialakítása a népgazdasági erőforrások leghatékonyabb felhasználásának figyelembevételével történjék. A lakóegysógek lakáspolitikai és helyi szempontoknak megfelelő, idő és hely szerinti túlságos felaprózása ugyanis a kivitelezést gazdaságtalanná teszi. A tanulmányban a tanszék egységes terminológiát javasolt és megállapította, hogy a vizsgálatok eredményei legfeljebb a harmadik ötéves tervben használhatók fel. A várható fejlődés feltételezésével a távolabbi jövő számára is célszerű irányelvek kialakítása. El kell határolni a városgazdasági ellátás fogálmát, és a vizsgálatok időrendjét az alábbiak szerint kell megszabni: 1. Ahol elméleti megállapításokkal már rendelkezünk, azokat a lakótelepi egységekre kell adaptálni. 2. Elméleti alapókat kell kidolgozni a statisztikai adatokkal már feltárt témakörök feldolgozásához. 3. A viszonylag kisebb terjedelmű kutatási munkával megoldható újszerű problémákat meg kell vizsgálni. 4. Rendszerezni kell a távlati kutatás célkitűzéseit és feladatait. A tanulmány részletesebben a telek fogalmával, a racionális közművesítés és közúthálózat előfeltételeivel, a köztisztasági szolgálattal, valamint az alap-, járulékos-, és kapcsolódó beruházások elméleti problémáival foglalkozott. Vázlatosan ösz- szefoglalta a lakótelepi egységek üzemeltetésének alapelveit is. (A kutatást végezte: dr. Borsos József és Krizsán Gyula. Megbízó: ÉM. Típustervező Intézet.)

A helyi közlekedés és közműellátás mint a racionális városnagyság meghatározó tényezői Magyarországon. (Részkutatás: A Városépítési Tanszék „Racionális városnagyság meghatározása” című tanulmányának keretében.) A tanszék városgazdasági ■csoportjának feladata a racionális városnagyság meghatározásával kapcsolatos kutatások keretében az volt, hogy a) bírálja felül az eddig végzett kutatásnak a helyi közlekedésre és közművesítésre vonatkozó anyagát, és b) igyekezzék ezekkel kapcsolatban konkrét mutatószámokat, ill. megállapításokat kialakítani. 1. A városok tömegközlekedésére vonatkozó vizsgálatok során hazai városaink inga-vándorforgalmát, és annak a tömegközlekedésre gyakorolt hatását is figyelembe véve, a következőket állapították meg: a) a lakosság helyi közlekedési igénye nagyobb mértékben függ a település lakosságának foglalkozási összetételétől, mint a lakosság számától. A foglalkozási jelleg szerint elkülönített városcsoportokon belül azonban a lakosság számának növekedése az évi összutazások számát hatványozottan emeli; b) legigényesebbek a bánya- és iparvárosok, a vegyes városokban az arány egyenletesen változik, a mezőgazdasági jellegű városokban az utazási igény alacsony, még 60—70 000 fő lakos esetén sem éri el a 80 fő/év fajlagos utazási értéket; c) a magyar vidéki városok helyi közlekedési igényei 120 000 fő lakosig autóbusszal is kielégíthető, csak az ennél nagyobb városokban, vagy kivételes helyi adottságok mellett (hosszan elnyújtott városszerkezet, koncentrált ipartelepülés, stb.) van szükség villamosvasútra. 2. A racionális közműellátás határértékeit a közművek termelési és szállítási költségeinek aránya határozza meg. A vizsgálatok szerint: a) a 3 legfontosabb közmű (vízellátás, gázellátás, elektromos energiaellátás) 75—250 000 fő lakosú városokban a leggazdaságosabb. A csatornázás költségeit a terepalakulat és a helyi viszonyok nagyobb mértékben befolyásolják, mint a lakosok száma; b) a vízellátás fajlagos összköltségeinek vizsgálata jó közelítéssel helyettesíthető a csőhálózat építési költségeinek arányaival; c) a távfűtés létesítésének előfeltételei: 1 km2 területre az épületek hőszükséglete az év 4 hónapjában legalább 50 millió kcal/h legyen; a fűtendő területek súlypontjai ne legyenek 2—4 km-nél távolabb a hőtermelő központtól. Ezekből következik, hogy a racionális fűthető lakóegység legalább 6300—6500 lakást tartalmazzon, ami 20 000 fő lakosszámnak felel meg. (A kutatást végezte: Dr. Borsos József. Megbízó: ÉM.)

164