Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1961-1962

A tanév folyamán megvédett fontosabb disszertációk

ban, laterális erózió a kor legfőbb felszínalakítója. Ezt a fenyő-nyír III. fázisa váltja fel, normális eróziójával. A lepusztulás szorosan kapcsolódik ezen időszak tektonikus mozgásaihoz.

Á pcllenanalitikai vizsgálatok szerint a fenyő-nyír IV. fázisában üledékhézagot mutathatunk ki, a folyót a klimatikus viszonyok hozzásegítették az üledékek elhordásához.

A bükk I.-ben a folyó fokozta a bevágódását, aminek következtében a tőlgykori mederszakaszok felfűződnek. Az üledék pollenképe: Pinus 48,6%, Picea 4,1%, Abies 4,1%, Taxus-Juniperus 40,5%, Chenopodiaceae 1,3%.

A jelenkorban a folyó ismét finomabb hordalékkal tölti fel völgyét. A bükk II.-kori völgyszélesítés által érintett területeken az ártéri feltöltés a jellegzetes.

A Marcal-völgyi lápos, tőzeges területek kialakulása az óholocén fenyőnyír III.-ban, a tölgy Il.-ben és. a bükk I. időszakban ment végbe.