Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1961-1962

A tanév folyamán megvédett fontosabb disszertációk

különleges figyelmet érdemelnek a növekedés üteme, az árunemenkénti, területi és időbeli megoszlás tekintetében egyaránt.

6. A rövid távolságú vasúti áruszállításaink túlnyomó többsége néhány ipari tömegáru (energiahordozók, ércek, ásványi építőanyagok stb.), amelynek részaránya a távolság csökkenésével növekszik. A nagyfokú, árunemek szerinti koncentráció tehát egyben területi koncentrációval párosul. Rendkívül szembetűnő, hogy az árunemenkénti koncentráció a legrövidebb (10 km-en belüli) távolságú szállításoknál a legnagyobb méretű.

7. A vasúton az áruknak rövid távolságra való szállítása —- üzemi-gazdasági szempontból — általában kedvezőtlenebb, mint nagyobb távolságokon. Népgazdaságilag tehát célszerű, ha a vasúti kapacitást, az általában nagyobb termelékenységet, kisebb fajlagos szállítási önköltséget biztosító, nagyobb távolságú áruszállításokkal kötjük le, s a rövid távolságú áru- szállításokat e távolsági tartományban kedvezőbb feltételeket biztosító más közlekedési ágakra bízzuk.

8. A rövid távolságú vasúti áruszállításoknak az árunemenkénti összetételt és területi megoszlást figyelembe vevő vizsgálatából kitűnik, hogy az összetett forgalomban (fel- és elfuvarozással) lebonyolított — viszonylag kis volument kitevő — áramlatok gépkocsival továbbíthatók előnyösebben (ezek pl. az egyes mezőgazdasági termékek kevésbé koncentrált áramlatai).

9. A rövid távolságú vasúti áruszállítások nagyobbik hányadának — a közvetlen (iparvágányos) szállításoknak —• egy részét a gócpontok állomásainak egymás közötti forgalma képezi. Ennek gépkocsira való átterelése — figyelembe véve a városi útvonalak egyre növekvő zsúfoltságát — rendszerint nem célszerű. E szállításoknak elsősorban magán a vasúton kell kedvezőbb feltételeket teremtenünk.

10. A rövid távolságú közvetlen (iparvágányos) vasúti áruszállítások másik csoportjára nagyfokú területi koncentráltság jellemző, melyek központjai nem esnek egybe az egyébként legforgalmasabb közlekedési gócpontokkal, hanem egy-egy ipari üzem mellett vagy bányavidéken keletkeznek (pl. Berente, Dunaújváros, Inota, Ajka stb.), és közelebb állnak az üzemi „belső”, mintsem a „közforgalmú” szállításokhoz. E vasútüzemileg kedvezőtlen szállítások átterelésénél a termelő üzemek technológiai folyamataihoz könnyebben kapcsolható speciális szállító eszközök (kötél- és függősínes pálya, siklóvasút, csővezeték stb.) jöhetnek számításba.

11. Az átterelések méretét és ütemét a szóbajöhető közlekedési ágak fejlesztésének — az áruszállítási szükségletek növekedése dinamikáját is figyelembe vevő — társadalmi hatékonysága szabja meg.

lőT