Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1961-1962
A tanév folyamán megvédett fontosabb disszertációk
függőhídak lökésszerű terhelés Által keletkezett IGÉNYBEVÉTELEINEK MEGHATÁROZÁSA Műszaki doktori disszertáció Eredeti terjedelme: 80 gépelt oldal Megvédés időpontja: 1962. február 12 í'üggőhidak esetében, a statikus terheken és erőhatásokon kívül, különös jelentősége van a lökésszerűen ható dinámrendszereknek, így a változó intenzitású szélhatásnak, szélhullámoknak, illetőleg a turbulens légmozgásnak, azonkívül a nagy hatóerejű robbanások folytán keletkező lökőerőnek is. Az értekezés a híd tengelyére merőleges, de egyébként tetszőleges irányú, a híd hossza mentén egyenletesen megoszló és időben tetszőleges változású, egyszeri alkalommal működő lökőerőrendszer hatását veszi alapul, és célul tűzi ki a legnagyobb igénybevételek meghatározását. A számítás legfontosabb lépései a következők. A tanulmány első része a híd önrezgésszámainak meghatározásával foglalkozik. A függőhíd merevítő tartója kétféle típusú lengést végezhet: 1. függőleges síkban történő egyszerű lengéseket és 2. a merevítőtartó vízszintes elmozdulásából és elcsavarodásából összetevődő, ún. kapcsolt lengéseket. Az ennek megfelelő alaprezgésszámokat a dolgozat a Ritz-, illetőleg. Rayleigh-fé\e közelítő eljárások segítségével határozza meg. Ezek után annak a meghatározása következik, hogy a merevítő tartó a rövid ideig tartó és időben változó, lökésszerű terhelés hatására milyen mértékű függőleges és vízszintes elmozdulásokat, illetőleg a tengelye körül milyen elcsavarodási szenved. A számítás azon a közelítő feltevésen alapszik, hogy a merevítő tartó alakja ismert és az idő függvényében arányosan változik. Ekkor a merevítő tartó legnagyobb függőleges és vízszintes elmozdulásait és legnagyobb elcsavarodását a külső teher munkájának és a maximális kilendülés pillanatában a hídban felhalmozódott alakváltozási energiának az egyenlősége adja meg. Utóbbi felírásakor a szerző feltételezi, hogy a híd belső alakúáiltozási munkája csak a külső lökőerő megszűnése után kezdődik. Ez a feltétel, figyelembe véve a lökőerő rövid időtartamát, elfogadható, az eredmény pontosságát azonban még növelni lehet a Norris számításai alapján kidolgozott korrekciós tényezővel. A fentiek alapján meghatározott alakváltozások ismeretében a vízszintes és függőleges síkú hajlítónyomatékok és a csavarónyomatékok, valamint a függesztőtartóban keletkező erők a rugalmasságtan közismert összefüggéseinek segítségével határozhatók meg. VERTES GYÖRGY egyetemi adjunktus 149
