Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1958-1959
Az 1958/59. tanév története
zófiatörténetből. Indítottunk egy gazdaságpolitikai előadássorozatot és egy aktuális ideológiai és politikai kérdéseket tárgyaló előadássorozatot, az utóbbi gyakorlatilag beleolvadt a pártszervezet által szervezett rendezvényekbe. Öt oktató önálló tanulónak jelentkezett, ezek száma később nőtt, a kötött tanfolyamokról történt átjelentkezések következtében. Az egyetemi tanács és a kari tanácsok — bizottságok bevonásával — foglalkoztak a legfontosabb irányítási és elvi kérdésekkel. Elkészültek az építészmérnöki és a mérnöki kar új 10 féléves tantervei, folyamatban van,az új tanterveknek megfelelő programok kidolgozása. Javaslatot készítettek a tanácsok az egyetem 10 éves fejlesztési tervére, a mérnöktovábbképzés, a szakmérnökképzés új rendszerére. Rendeztük az ipari megbízások vállalásának és elvégzésének módját. A folyó munka fontosabb kérdései közül részletesen megvizsgálták a tanácsok a felvételi vizsgák módszereit és tapasztalatait, a végzett hallgatók elhelyezését, az oktatók tudományos munkájának és szakmai gyakorlatának kérdéseit. Üj feladatot jelentett a mérnöki kar földmérő mérnöki szakának megszervezése. Az új szak megoldja a mérnöki karon a geodézia-oktatás teljesebbé tételét, és egyidejűleg lehetővé teszi a földmérő mérnökök általánosabb mérnöki képzését. Lépéseket tettünk az egyetemi oktatók tudományos és művészi munkájának az eddiginél rendszeresebb és szervezettebb támogatására. (Az oktatók tudományos és művészi munkásságának eredményeit külön fejezetben mutatjuk be.) Folytattuk az egyetem tudományos közleményeinek kiadását. A cél, hogy az egyetemen folyó tudományos munka eredményeit bélés külföldön ismertessük és •—■ különösen a fiatalabb oktatók számára — publikációs lehetőséget nyújtsunk. Az ellenforradalmat követő papírellátási nehézségek ellenére sikerült programunkat az előző éviekhez képest messzemenően túlteljesíteni: 6 magyar, 1 német, 1 angol nyelvű számot adtunk ki, összesen 37 dolgozattal, .67 ív terjedelemben. A Tudományos Közlemények terjedelmének bővülése lehetővé tette, hogy az oktatószemélyzetünk idősebb, tapasztalt professzorai, docensei mellett fiatal oktatóink is nagymértékben publicitáshoz juthassanak. A Tudományos Közlemények gyarapodása meggyőzően bizonyítja az egyetemi tudományos élet ugrásszerű fejlődését. Tudományos Közleményeink külföldön is visszhangot keltenek; így például Kézdi Árpád egy cikke Bulgáriában külön kötetként jelent meg, Szerémi László tanársegéd cikkének megjelentetésére Franciaországból kértek engedélyt, azonkívül a külföldi szaksajtó rendszeresen ismerteti a Közleménynek tartalmát. Ki kell emelnünk a Településtudományi Közleményeket, amelyek ugyancsak rendszeresen jelennek meg minden évben, 8—8 ív terjedelemben. Oktatóink tudományos fejlődését elősegítették külföldi utazásaik és örvendetes a mind több külföldi vendég látogatása. A tanév folyamán 1 belga, 3 bolgár, 39 cseh, 2 indiai, 3 jugoszláv, 11 lengyel, 25 német, 6 osztrák, 7 román, 11 szovjet vendégünk volt, ezenkívül vendégül láttuk a kínai és a koreai felsőoktatási delegációt. Az oktatók, illetve a hallgatók közül 5 Ausztriában, 2 Belgiumban, 17 Csehszlovákiában, 2 Franciaországban, 1 Jugoszláviában, 2 Kínában, 1 18
