Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

Az 1955. évben megrendezett tudományos ülésszakon elhangzott előadások is megjelentek nyomtatásban, és ezzel helyes kezdeményezés történt a tudományos ülésszakok és ezzel a tudományos munka eredményesebbé tételére, különös tekintettel a fiatalabb oktatók ilyen irányú aktivizálására.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy egyetemünkön a múlt évi beruházási hitelek jó részének törlésével igen fontos beruházások maradtak el. Ezek között legsajnálatosabb, hogy későbbi időre halasztódott az építészmérnöki kar laboratóriumának és műhelyeinek megvalósítása. Ezt a hiányt •— elismerve az 1956. évi kényszerűséget a beruházások csökkentésére — igen sürgősen meg kell szüntetni, hogy a jövő építész- mérnökeit, különösen anyagismeret és kivitel terén kellő műszaki gyakorlattal ellátva tudjuk kiképezni.

Oktatási vonalon lényeges előrehaladásnak kell tekinteni a tízféléves oktatás bevezetését; az elkészült programok alapján végzett oktatás tartalmasság és szakmai színvonal tekintetében jónak, eredményesnek mondható. Különös súllyal kell felhívni oktatóink figyelmét az előadásokon kívül a gyakorlatok helyes tartására is, hallgatóinkat pedig arra, hogy a gyakorlatra szánt időt teljes egészében igyekezzenek kihasználni. A szakmai gyakorlatszerzés elmélyítéséhez hozzátartoznak a tanulmányutak és a termelési gyakorlatok. Kellő megszervezésük és mélyebb tartalommal való kitöltésük fontos feladata tanszékeinknek és az egyetem vezetőségének. Ezzel kapcsolatban e helyről is fel kell hívni hallgatóink figyelmét arra, hogy egyetemünkön a tanfegyelmet teljes mértékben fenn kívánjuk tartani, hallgatóink az előadásokon, gyakorlatokon kötelezően vesznek részt, és ezért a jelenlét ellenőrzését a továbbiakban feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ennek szükségességét mutatta az a tény, hogy az első félév második részében az előadások és gyakorlatok látogatottsága — a létszám ellenőrzésének elmaradása miatt — nagymértékben romlott. Hallgatóinktól feltétlenül megkívánjuk, hogy munkájuk maradéktalan elvégzésével, szorgalmas tanulással tegyenek eleget kötelezettségüknek.

Az ellenforradalommal kapcsolatosan megállapítható, hogy egyetemi ifjúságunk egy része nem állt szilárd eszmei-politikai alapon, s így eszközévé, áldozatává lett az önös érdekeikéit dolgozó hazai és külföldi ellenforradalmi vezetők uszításának. Megnyugtató, hogy kevesen voltak olyanok, akik tudatosan szolgálták ki az ellenforradalmat. Ifjúságunk zöme az első napok kavargó zűrzavara után magára talált, elfordult eszmei félrevezetőitől, még akkor is, ha azok saját oktatói voltak.

Ha felvetjük a kérdést, hogyan történhetett meg az egyetemi ifjúsággal, hogy az aljas uszítás hálójába került, a magyarázat ez lehet: a letűnt kapitalizmus kizsákmányolását a múlt esztendőkben megfelelő példákkal nem ecseteltük előttük, és így az ifjúságban nem vált ösztönös érzéssé az osztályharc kérlelhetetlen törvénye, hiszen saját életükben ezt ők már nem érezték. Pedig az osztályharc élesen megmutatkozott már az ellenforradalom első napjaiban többek között azzal, hogy a szakérettségis, a munkás- és parasztszármazású hallgatókat az ellenforradalmi hírverés az egyetemre éretlennek hirdette. Hallgatóinkat úgy kívánjuk majd nevelni, hogy tudatossá váljék bennük: a társadalom se5