Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958

Fülöp Dénes MSZMP-titkár beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

tanulásához, oktatóink alkotó, nevelő munkájához szükséges teljes nyugalmat biztosítsuk. Elmondhatjuk, hogy erre nemcsak mi, kommunisták, hanem a pártonkívüliek óriási többsége is őszintén törekszik, és igyekszik; együttműködni velünk. Ennek az együttműködésnek az alapja egyrészt népi demokráciánk törvényeinek tiszteletben tartása, a teljes lojalitás a proletár államhatalom iránt, s a szocialista mérnökképzés elősegítése egyetemünkön, másrészt pedig az egyéniség tiszteletben tartása, s a vitás kérdéseknek az értelem segítségével történő megoldása.

Egyetemünkön is egyre többen ismerik fel politikánknak ezt az alapelvét, és egyet is értenek azzal, hogy meg kell erősítenünk és ki kell szélesítenünk a szocializmus építését akaró magyar emberek egységét. Ez a tábor hatalmas többsége a magyar népnek, bár nem foglalja magába az egész magyarságot. Ma már elmondható, hogy az ellenforradalomnak a legnagyobb zavart okozó jelszava, a „minden magyar velünk tart”, a néptömegek nagy része előtt lelepleződött, és előtűnt igazi értelme. Ez a jelszó az októberi-novemberi hetekben a magyar dolgozó népben meglevő erős, igaz hazafias érzelemre támaszkodott; visszaélt ezzel, és igyekezett saját népellenes céljaira felhasználni. Ez a jelszó már napirendre tűzésének pillanatában ellentmondásban volt a hirdetőinek tetteivel. Hiszen éppen ezzel a jelszóval igyekeztek mozgósítani — és ez részben sikerült is — hazafiak, munkások, parasztok, értelmiségiek legjobbjainak eltávolítására, megkínzására és meggyilkolására. A magyar történelem bizonyítja, hogy népünk szabadságharcait az adott uralkodó, elnyomó osztályok — a földesurak, majd később a polgárság — osztályérdekeik miatt mindig elárulták és hátbadöfték. Történelmünk bővelkedett a nép- és hazaárulás ilyen példáival. A Dózsa-vezette parasztforradalmat Zápolya nemesi hadserege verte széjjel, a Rákóczi-szabadságharc bukásának egyik főoka a pártütő magyar főurak politikájában, tetteiben, árulásában rejlett. És csak az ellenforradalmi propaganda feledtethette ideig-óráig a megtévesztettekkel, hogy az 1848—49-es szabadságharcot Görgei és társai osztályérdekeiktől vezetve árulták el. Történelmünk nagy fordulópontjainál mindig ott találhattuk a népelnyomó uralkodó osztályok hazaárulását, mint ahogyan ezt 1919-ben is láttuk, amikor a földesurak és a burzsoázia jól felfogott osztélyérdekeiktől vezéreltetve, a fasiszta Horthyékat támogatták.

Gondolkodó ember előtt nem kétséges, hogy a magyar dolgozó nép és a volt uralkodó osztály s azok kiszolgálói között áthidalhatatlan szakadék, érdekellentét van, amely az ellenforradalom napjaiban sem szűnt meg, ellenkezőleg: kiéleződött. Az ellenforradalmárok „szabadság”-kö- vetelése október-novemberben csak rövid ideig téveszthetett meg nagyobb tömegeket, de mindjárt kitűnt igazi tartalma, amint nyeregben érezték magukat. A magyar munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szabadsága elsősorban éppen azt jelenti, hogy megszabadult a kizsákmányolástól, és saját maga lett haszonélvezője országépítő munkájának. A régi uralkodó osztály tagjai számára a „szabadság” egészen más értelmet nyert: a kizsákmányolás és népelnyomás szabadságának visszaállítását.

Látható, hogy a „minden magyar velünk tart” vagy a „minden magyar testvér” jelszó hazug; célja ellenforradalmi; a valóságos szándék,

13